A csernobili atomerőműben 40 éve, 1986 április 26-án történt robbanás, amit mind a szovjet, mind a hozzá hű államok igyekeztek eltitkolni. Május elseje közeledett, nem lett volna jó ilyen hírrel az ünnepi hangulatot elrontani.
Általános gyakorlat volt a Szovjetunióban, hogy azt, ami akárcsak esetlegesen negatívan illethette a szovjet államot, titokban tartották és megpróbálták eltussolni, elhallgatni. Egy atomkatasztrófa ettől sokkal súlyosabb természetű dolog volt, ezt egyértelműen a titkos kategóriába sorolták és semmiféle hír nem szivárgott ki róla.
Bár a szovjet vezetés próbálta eltitkolni a katasztrófát, de rövid időn belül első ízben Svédországban kezdtek radionuklidokat észlelni, amelyek forrásaként rövid nyomozás után a szovjetuniót lehetett megjelölni. Ettől kezdve már nem lehetett sokáig hallgatni a baleset bekövetkeztéről. A terjedő radioaktív szennyeződés hazánkat is elérte, április 29-én mérték ez első megnövekedett sugárzásértékeket.
A KFKI néhány munkatársa a balesetet követő délelőttön egy utcai telefonfülkéből több budapesti és más megyeszékhelyeken levő óvodát, bölcsődét hívott fel telefonon, figyelmeztetve a pedagógusokat, hogy „olyan erős a nap sugárzása, hogy az veszélyes lehet a gyerekekre”. Az óvodákból terjedt aztán tovább suttogva a figyelmeztetés.
Magyar nyelven első ízben Bedő Iván, a Magyar Rádió hírszerkesztőségének turnusvezetője, a BBCvhíre alapján április 28-án este, a 21 órai hírekben jelentette be a katasztrófát. A hír közlését a felsőbb vezetés másnap hajnalban tiltotta le, Bedő pedig büntetésben részesült.A szovjetunióbeli csernobili atomerőműben baleset történt. A jelentések szerint az egyik reaktor sérült meg és többen megsebesültek. Az illetékesek megkezdték az ukrajnai atomerőműben keletkezett üzemzavar megszüntetését. A károk felszámolására kormánybizottságot hoztak létre. Stockholmban közben bejelentették, hogy Dániától Finnországig észlelték a radioaktív sugárzási szint hirtelen növekedését. Ottani szakértők szerint a radioaktív felhő rövid időn belül eljutott a Skandináv-félsziget fölé.
Czinege Lajos, akkori honvédelmi miniszter a hír közlése után ezt kiabálta: “Odaküldetek egy tankot és szétlövetem azt a kócerájt.”
A katasztrófáról, annak hatásairól érdemes olvasgatni, ma már hatalmas irodalma van. A mindennapok eseményeit elfigyelve a politika a környezetvédelem kapcsán nem igazán állt az emberek oldalán sem idehaza, sem külföldön.
Ennek következménye volt, hogy Kazincbarcikán a piacon a kofák “sugármentes sóskát” és “sugármentes” salátát kínáltak. Sokan nem vették komolyan a veszélyt, igaz, valódi tájékoztatás a legkritikusabb időszakban nem is volt.