A Boldvai Mesevár Óvoda-Bölcsőde a település megbecsült intézménye. Két évvel ezelőtt a Tokaj-Hegyalja Egyetem Bázisóvoda-hálózatának egyik alapító tagja lett. Az együttműködés jelentőségéről, a mindennapi vezetői feladatokról és a pedagóguspálya kihívásairól Novákné Vágó Zsuzsával, az intézmény főigazgatójával beszélgettünk.
-Korábban Edelényben dolgozott, aztán végül a boldvai óvodát választotta. Miért?
-Az intézmény vezetését egyszerre láttam komoly szakmai kihívásnak és fejlődési lehetőségnek. Egy jól működő, sok gyermeket nevelő, tagintézménnyel és bölcsődével is rendelkező közösségbe érkeztem. Vonzott a feladat összetettsége, ugyanakkor az is, hogy egy kisebb településen az emberi kapcsolatok közvetlenebbek, a mindennapok családiasabbak. Fontos számomra, hogy ne csupán irányítsak egy intézményt, hanem valóban részese legyek a közösség életének.
-Mit érdemes tudni a Boldvai Mesevár Óvodáról-Bölcsődéről?
-Intézményünk több feladatellátási helyen működik. Boldván öt óvodai csoportunk van: a vegyes életkorú csoportok mellett külön figyelmet fordítunk az iskolába készülő gyermekek támogatására. Van egy kisebb létszámú, kifejezetten iskola-előkészítésre összpontosító csoportunk, és emellett még 3 vegyes életkorú csoportunk 27-29 fővel. Zilizi tagóvodánkban 26 gyermeket nevelünk; a jelentős szülői igény miatt fenntartói engedéllyel létszámbővítésre is szükség volt az idei nevelési évben. Emellett egy 12 férőhelyes bölcsődei csoportunk működik. Számomra az a legfontosabb, hogy a különböző életkorú gyermekek mindegyike biztonságos, szeretetteljes, ugyanakkor szakmailag tudatos nevelést és gondozást kapjon.
-Mennyire nehéz az, hogy az intézmény, amit vezetnie, irányítani kell óvoda, bölcsőde egyben, s tagóvodája is van?
Inkább úgy fogalmaznék: rendkívül összetett feladat. Az óvodai nevelés és a bölcsődei ellátás eltérő szakmai és szabályozási rendszerben működik, ezért vezetőként többféle szempontot kell egyszerre összehangolnom.
A zilizi tagóvoda külön figyelmet igényel, hiszen a néhány kilométeres távolság ellenére sem egyszerű mindenütt személyesen jelen lenni. Nagy segítség, hogy a tagóvoda vezetőjével bizalmon alapuló, hatékony munkakapcsolatunk van.
A napi helyettesítések és váratlan feladatok néha átírják a terveimet, de hiszek abban, hogy jó munkamegosztással és folyamatos kapcsolattartással egy ilyen összetett intézmény is egységes közösségként működhet.
-Az óvodáknak a fenntartója az önkormányzat, milyen a kapcsolata velük?
-A fenntartónk a Boldva Ziliz Községek Köznevelési Fenntartó Társulása. A vezetőkkel együttműködő, kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolat kialakítására törekszünk. Érezzük a támogatásukat, és mi is igyekszünk aktív szerepet vállalni a települések életében. Részt veszünk az ünnepségeken, falunapokon, az Aludttej Fesztiválon, és igény szerint játszóházakkal, gyermekprogramokkal is bekapcsolódunk a rendezvényekbe, de folyamatosan törekszünk arra is, hogy a falu lakossága számára is nyitottak legyünk. Úgy gondolom, egy óvoda nem lehet elszigetelt intézmény: a helyi közösség szerves része, és felelőssége is van annak alakításában.
-Önök bázisóvodája lettek a Tokaj-Hegyalja Egyetemnek. Miért tartja ezt fontosnak?
-A csatlakozásnak kezdetben nagyon is gyakorlati indoka volt: két kollégánk az egyetem hallgatójaként olyan gyakorlati helyet keresett, amely megfelel az egyetemi feltételeknek. Szerettük volna, ha továbbra is a saját intézményünkben fejlődhetnek, ezért éltünk a bázisóvodai pályázat lehetőségével. Hamar kiderült azonban, hogy ez jóval több, mint egy adminisztratív megoldás. Szakmai kapcsolatokat, iránymutatást, előadásokat és közös gondolkodási lehetőségeket kapunk. A másik fontos célunk az “utánpótlás-nevelés”. Szeretnénk, ha a nálunk gyakorlatot teljesítő hallgatók megismernék a Mesevár szemléletét, és közülük később akár leendő kollégáink is kikerülnének. Ez az együttműködés az egyetemnek, a hallgatóknak és nekünk is érték.
-Mennyire nyitott önök felé az egyetem?
-Nagyon nyitottnak és támogató partnernek tapasztaljuk az egyetemet. Szakmai anyagokkal, rendezvényekkel és személyes egyeztetésekkel segítik a munkánkat. A bázisintézmények számára szervezett találkozók különösen hasznosak, mert lehetőséget adnak a tapasztalatcserére. Bár földrajzilag viszonylag távol vagyunk egymástól, éppen ezért tartanám fontosnak, hogy minél több intézménylátogatásra és közös szakmai alkalomra kerüljön sor. Sokszor egy másik óvodában látott jó gyakorlat adja a legjobb ötletet a saját munkánk fejlesztéséhez.
-Ma Magyarországon központilag szerveznek-e önöknek szakmai találkozókat, konzultációkat, min ahogyan az régen volt?
-Vannak szervezett képzések és szakmai programok, például az Oktatási Hivatal részéről, ezek azonban nem mindig adnak teret a helyi, mindennapi problémák közös megbeszélésére. Korábban természetesebb volt, hogy az óvodák nyílt napokon és szakmai látogatásokon tanultak egymástól. Ezt a személyes kapcsolódást szerettük volna újraéleszteni. Ezért szerveztük meg Boldván az első közös OFFLINE elnevezésű szakmai napunkat tavasszal, amelyen 14 óvoda vett részt, több neves előadó tartotta meg előadását, a végén pedig gyakorlatias feladatokat is megtapasztalhattunk.
Január végén “Szálljon a szó, csengjen a vers” címmel versmondó találkozót is tartottunk a környező intézmények és a Sajó menti települések óvodáinak – közel negyven óvodás kispajtással.
Ezek az alkalmak számomra azt bizonyítják, hogy van igény a találkozásra. Nemcsak előadásokat szeretnénk hallgatni, hanem egymástól tanulni, kérdezni és közösen megoldásokat keresni.
-Miért öregszik el ez az óvodapedagógusi pálya, mi állhat ezek hátterében?
-Ennek szerintem nagyon sok oka van, és nem lehet egyetlen korosztályra vagy tényezőre visszavezetni. A gyermekek szükségletei, a családok élethelyzete és a pedagógusokkal szembeni elvárások is sokat változtak. Egyre összetettebb nevelési helyzetekkel találkozunk, miközben az adminisztráció, a digitális feladatok és a folyamatos alkalmazkodás is jelentős terhet ró a kollégákra. A szülőkkel való együttműködés ma különösen fontos, de olykor nehezebb is: rengeteg információ érhető el az interneten, és nem mindig könnyű különbséget tenni a hiteles szakmai tanács és a megalapozatlan vélemény között. Azt gondolom, nem egymást kell hibáztatnunk, hanem valódi partnerséget kell építenünk. Az óvodapedagógusi hivatáshoz a gyermekszeretet mellett türelem, rugalmasság, szakmai felkészültség, problémamegoldó képesség és lelki teherbírás szükséges. A pályaelhagyás és a kiégés valós veszély, ezért a fiatalok támogatása mellett a tapasztalt kollégák megbecsülésére és megtartására is nagy figyelmet kell fordítanunk.
-Mi az, amit még fontosnak tart?
-Minden eredményünk mögött emberek állnak. A kollégáim, a szülői közösség és mindazok, akik támogatják a Mesevárat, nap mint nap megerősítenek abban, hogy érdemes ezt a munkát végezni. Vezetőként lehetnek elképzeléseim és céljaim, de ezekből csak akkor lesz valóság, ha van mögöttük egy összetartó csapat. Nagyon hálás vagyok a munkatársaimnak a kitartásukért, az ötleteikért, a szülőknek pedig a bizalmukért és az együttműködésükért. Hiszem, hogy egy intézmény igazi erejét nem a falai vagy az eredményei, hanem a benne dolgozó és hozzá tartozó emberek adják. Nekem a Mesevár ezért nem egyszerűen munkahely, hanem egy olyan hely, ahol jól érezhetjük magunkat. Ahova jó megérkezni. Nekem egy csodás, igazi Mesevár!
– Köszönöm a beszélgetést, további sikereket kívánok a Boldvai Mesevár Óvoda-Bölcsőde kollektívájának és Önnek.
-rizner-
