A Márton-nap november 11-én tartott népi és vallási ünnep, amely összekapcsolja Tours-i Szent Márton emlékét, valamint az őszi mezőgazdasági munkák végét és a karácsony előtti 40 napos böjt kezdetét, az adventi időszakot.
Az ünnepnap eredete
A rómaiak idejlben november 11. a téli évnegyed kezdő napja volt, ekkor az új termésből és az újborból tartottak nagy lakomát. Általában ludat, vagyis a hadisten, Mars szent madarát fogyasztották, ami latinul „avis Martis” (Mars isten madara).
De ki volt Szent Márton?
Szent Márton 316 vagy 317-ben született Pannóniában (a mai Szombathely területén) római katonacsaládban. A legenda szerint püspökké akarták választani, de ő a szerénysége miatt egy libaólban bújt el. A libák azonban gágogásukkal és szárnycsapkodásukkal elárulták a rejtőzködő Mártont, akit így püspökké szenteltek. Ebből ered a Márton-napi libafogyasztás hagyománya
Főbb hagyományok
Libalakoma: A hagyomány szerint „Aki Márton-napon libát nem eszik, egész évben éhezik”. Ekkoriban érték el a nyáron hizlalt ludak a vágási súlyt.
Újbor kóstolása: Márton-napon kóstolják meg az évben préselt újborokat, amivel pohárköszöntőt mondanak a sikeres szüretre.
Pásztorok elszámolása és vesszőzés: Régen ekkor fizették ki a béreseket, pásztorokat, akik egyúttal átadták a gazdáknak a jelképes „Márton-vesszőt” (amellyel a jószágot megcsapkodták).
Időjóslás: A népi hiedelem szerint az időjárásból megjósolják a telet:
- „Ha Márton fehér lovon jön (havat hoz), enyhe lesz a tél.”
- „Ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben fog.”
- A liba sült mellcsontjából is jósoltak: ha a csont hosszú és barna, akkor sártalan, enyhe tél lesz, ha rövid és fehér, akkor havas
Lámpás felvonulások: Főleg a gyermekes közösségekben és német ajkú területeken népszerű a fáklyás, lámpás felvonulás Szent Márton jótékonyságának emlékére.
Ma a kereskedelem ünnepe és a libák fekete napja lett március 11. Szent Márton élete keveseket érdekel.
