Demeter Balázs egy kivételesen megszállott fiatalember. Borsodszirákon lakik, a Miskolci Egyetem történelem-földrajz szakos hallgatója. Édesapja a helyi Bartók Béla Hagyományőrző Egyesület és a helyi kórus tagja.
Balázs a hétvégén megrendezésre került Bartók Béla Dalostalálkozó és Hagyományőrző Nap rendezvényén több szerepben is feltűnt.
Ő volt a találkozó moderátora, az esti vendéglátás alkalmával önkéntesként dolgozott, a rendezvényen pedig az általa gyűjtött népművéseti tárgyakból rendeztek kiállítást.
Édesapja szerint a házuk minden szeglete az általa gyűjtött tárgyakkal van tele.
Azt jó látni, megtapasztalni, hogy egy fiatalember a múlt értékeinek megmentésén dolgozik. Nem asszisztál ahhoz, hogy régi korunk kincsei feloldódjanak abban a nagy olvasztótégelyben, ami ma a világot vezérli.
Borsodszirák méltán híres hagyományőrzése Balázs munkássága révén új szintre lépett.
A 26 éves egyetemi hallgatóval, a hagyományok megmentésén dolgozó fiatalemberrel beszélgettem.
– Honnan jött az a „hóbort”, hogy a népi kultúra régi tárgyait gyűjtsed?
-Már gyerekkorom óta szenvedélyem. Ezeket a tárgyakat talán jobban becsültem gyerekként is, mint a felnőttek. Akkoriban a régi tárgyakat sok helyen kidobták, elégették.
Nagymamám 2006-ban halt meg, ő tősgyökeres borsodsziráki volt. Amikor a házát el kellett adni, mindent elégettek. Én 6 évesen láttam ezt, de természetesen nem tudtam mit tenni ellene.
Nekem mégis vannak tőle különlegességeim. Azok a karácsonyfa díszek, amiket tőle kaptam, akkor azok 40 évesek voltak, megható emlékek számomra, a mai napig őrzőm, minden egyes darabja épségben megvan. Pontosan húsz éve, hogy egyetlen gömböt sem törtem el.
Amikor 2020-ban egy kiskonyhát meszeltem mamának, ott került a kezembe egy szakajtó és egy surc. Akkor jött az ötlet, mi lenne, ha ezekből pár darabot beszereznék. Aztán jött a faluból egy liszteszsák, egy másik szakajtó Dusnokról, egy fokos Finkéről. Végül úgy alakult, hogy a térségből összegyűjtöttem rengeteg tárgyat, amiket otthon tárolok, az egyik helyiség tele van múltunk emlékeivel. Igazság az, hogy már tele van a garázs is, a nappali a, a pince, a padlás, a másik padlás is.
–Édesapád mondta, hogy ők már lassan kiszorulnak a lakásból, mindenhol Balázs gyűjteményének darabjai vannak. Megjegyzem, ezt nem panaszként, hanem büszke apaként mondta. Mi a szándékod ezzel a hatalmas gyűjteménnyel?
– Megőrizni mindenképp. Túlzó vágyaim vannak, 120 évig szeretnék élni. Én azt szeretném, hogy az én életem után is megmaradjanak ezek a tárgyak , együtt, értékként.
Vannak olyan szőttesek például, amik különösen értékesek, azokat becsben tartom, külön őrzöm őket. Vigyázok rájuk, ne tegye tönkre a nap, a pára, stb. Emiatt mások nem láthatják, de nekem fontosak, tudom, hogy azok megvannak.
Sok tárgyam újra van festve, ilyen pl. a kelengyeláda.
–Ezeket te csinálod, te fested, teszed rendbe, restaurálod ? Kitanultad a szakmát?
-Nagyjából. Mindig vétek egy-egy hibát, amit egy faipari dolgozó nem követne el. Igyekszem a leghűbben megőrizni eredeti állapotukat, ahogyan azok annak idején léteztek. Én a szépségüket szeretem élvezni. Nem is bánom ezért, ha értékükből elvesznek valamit az elkövetett hibáim, mert ezekkel soha nem akarok kereskedni.
Ahogyan lefestetten dédnagymamám motolláját, mondták, hogy ez nem illik hozzá.Nem bánom, hogy így van, mert az mindig itt marad, velem marad, nem eladó. Finkéről kaptam egy varrógépet, rozsdás volt, újra kellett festeni. Amikor elkészültem vele, mondták, hogy az már nulla forintot ér a piacon. Nem baj, ez nekem van. Nem érdekel, hogy ki mennyiért venné meg, az sem lesz soha eladó, s ma már nem emészti a rozsda.
–Bizonyára halottad, hogy gond van a Hímes-ház körül, az egyház visszakéri. Ha azon múlna a jövője, hogy gazdagítani kellene az ottani gyűjteményt, volna, amit kölcsön adnál? A tiéd maradna, csak nem otthon lenne, hanem a Hímes-házban.
-Igen, ez teljesen természetese. Itt van pl. a szövőszék, amit otthon a tyúkudvarban tárolok, egy tetőt készítettem fölé. Ott szövők alatta, s az olyan tárgy, amit szívesen adnám oda közkincsek. Iskolások jöhetnének a Hímes Házba, megmutatnám, hogyan kell szőni.
Én is egy iskolai táborban, Irotán, 2007-ben szőttem életemben először, nekem az hatalmas és maradandó élmény volt. Annyira belém ivódott, hogy elhatároztam, szeretnék egyszer saját szövőszéken szőni. Ehhez megtanultam mindent. Kendert vetettem, tiloltam, gerebeneltem, motolláltam. Aztán megtanultam felvetni a szövőszéket, ami az egyik legnehezebb munka. Azt régen a falvakban is csak 1-2 asszony tudta, s ők jártak másokhoz felvetni a szövőszéket. Én megtanultam elmondásokon, videókon keresztül, amire nagyon büszke vagyok.
–Mi a szándékod mindezekkel?
-Ezek a tárgyak mind-mind elődeink életének egy-egy darabjai. Szeretném, ha megmaradna az utókor számára. Mert ezek szépek, míves darabok, szinte már alkotások, ma már emlékek. Az életet, a közösséget jelentették hajdanán. Ennek a jövőben is helye van a mindennapokban.
Balázs elmondta, hogy sok-sok embernek tartozik hálával, mert segítették munkáját. Örömmel teszünk eleget kérésének, hogy tegyük közzé segítőinek névsorát.
„Sok embernek vagyok hálás ezekért a régi dolgokért. Első és legnagyobb támogatóm szomszédunk, Gondosné Barnóczki Ibolya volt, Borsodszirák múltjából tőle kaptam a legtöbb és legkülönlegesebb darabokat. A saját családom régiségeit keresztanyám Demeterné Zámolyi Erzsébet és két nényém, Szegőné Rémiás Mária és Rémiás Anikó szolgáltatták nekem. Sári Ricsi, Kolozsné Rézműves Kamilla, Forgács Amanda, Almási Dia és Budai Katalin régi barátaim, ők igazán sokszor és sokféleképpen támogattak. A szövést Demeterné Fridel Csilla mutatta meg, vele tanultam. Ezen felül nagyon hálás vagyok sok borsodszirákinak és környékbelinek, hiszen többen nagyon értékes darabokat adtak, valamint a hatalmas Kárpát-medence tájegységeiről kapott tárgyak, ajándékok, tudás is fontos nekem, de ez a lista hála Istennek hosszú volna. Úgy érzem, széles körben őrzöm múltunk tudását és emlékeit, amihez jó érzésű és önzetlen emberek segítettek hozzá.”
Elmentünk Balázsékhoz megnézni, valóban minden helyet a gyűjteménye foglal-e el. Igen, a múltról, a múlt tiszteletéről, a múlt emlékeinek megmentéséről szól minden, amiben szülei támogatják. Fotózni sem volt könnyű, hiszen nem mindenhol lehetett elférni. Néhány kép Balázs gyűjteményéből.
-rizner-
Fotók: Borítókép: Demeter Árpádné. (Bartók Béla Dalostalálkozó és Hagyományőrző Nap, Demeter Balázs gyűjtő, moderátor)
További fotók:hir26