Ziliz polgármesteregy megszállott ember. Ez nem csak arra igaz, hogy él-hal Zilizért, minden idegszálával a falu fejlődédéért, a közösség építéséért dolgozik, hanem a közösségi médiában is folyamatosan publikál. Bejegyzéseket, videókat, drónfelvételeket tesz közzé a település életéről. Ezek segítségével nyitott könyv Ziliz élete. Közzétette, hogy kaptak defibrillátort, építettek az óvodában egy filagóriát, a Falu7 eseményeit, , a Pince Fesztivált, stb. Kirajzolódik az a falu, aminek polgármestere Sütő Gábor, s ahol mindig történik valami. Önmagában nem is ez a hír, hanem az, hogy mindezek egyéni kezdeményezések, közösségi összefogások révén valósultak meg. A fentiekre épülő sikereknek igyekeztünk utána járni.
–Miért fontos az, hogy legyen közösségi kezdeményezés. Az csak nyűg, rengeteg munka, fáradtság, feszültség. Nem így látja?
Nem, mert ebben rejlik a fejlődés, és a közösség kohéziója. Ahhoz, hogy történjen valami, itt is, de máshol is, két dolog kell. Az egyik, hogy legyen egy olyan személy, aki ötletet ad, mozgatja a történések szálait, s kell az, aki az ügy, kezdeményezés mellé áll. A defibrillátor kapcsán az óvoda vezetője jelezte a lehetőséget, s mindaddig napirenden tartotta, amíg abban az ügyben mi nem intézkedtünk. Ugyan ez igaz az óvodában épült filagóriára is. Volt egy OTP-s lehetőség, s ő ezt a szálat, ahogyan mondani szokták, mozgatta.
Egy közösségen belül ez úgy működik, hogy nem csak az önkormányzat dönt dolgokról, hanem ha bárkinek van egy ötlete, javaslata, megkeresi az önkormányzatot. Ez tehát kettős dolog. Kell egy javaslat, ötlet a közösség felől, s kell az, hogy az önkormányzat felkarolja azt a javaslatot, kezdeményezést.
–Legyünk őszinték, ez a szemlélet általánosságban nem jellemző. Miért érzi fontosnak?
-Ha őszinte akarok lenni, ebben van egyfajta önzőség. Én itt élek, és azt szeretném, hogy Ziliznek, a zilizi embereknek jó legyen. A gyermekeim itt nőnek fel, valószínű egy jó darabig még itt fognak élni.
Ez az egyik, annak a településnek segítek, ahol élek. A másik az életfelfogásomból jön, ha tehetjük, segíteni kell. Sok ember nem teszi fel magnak a kérdést: miért is vagyok? Én sokszor felteszem ezt magamnak. A válasz: másokon segíteni. Ez kétoldalú dolog, nem csak adok, segítek, hanem kapok is. Lehetséges, hogy sokan úgy élik meg, ez a mérleg (adok és kapok), nincs rendben és ezért egy idő után kiégnek. Én örök optimistaként hiszem, hogy előbb-utóbb a serpenyő két oldala egyforma lesz.
–Egy település jövőt épít, a jövő építésének sokféle formája van. Az egyik, ami Zilizen is megvan, a közösségépítés. Nyilván kellenek a fejlesztések, beruházások, de a kohéziót mégis csak a közösség adja. Ziliznek milyen jövőt jósol? Mit szeretne elérni?
-Ez nehéz kérdés. Mit is mond a magyar ember? Ha nekünk van egy jövőképünk, akkor képesek vagyunk valamire, ha nincs, akkor képtelenek vagyunk.
Mindenképp kell nekünk egy közös jövőkép. A kérdés: Ziliz, mint a falu, merre menjen tovább? Ezt nyilván nem a polgármesternek kell megmondani, de neki kell levezényelni. Az, hogy ez a kép mennyire tiszta, az a fontos. Mondhatnék lózungokat, hogy éljünk békében, éljünk jól, ne legyenek kóbor kutyák, mindenkinek rendbe legyen a portája. De szerintem nem itt kell elkezdeni.
Ott kell, hogy az embereknek az a területe, amit magáénak éreznek, az ne a kerítésig érjen, hanem a Ziliz tábláig. Ha meglátnak egy szemetet otthon, akkor azt felveszik. Ha meglátnak egy szemetet Zilizen belül, akkor van, aki felveszi, van aki nem. Ha nem veszik fel, akkor még nem érzik magukénak azt a közöséget, ahol életüket leélik.
Pontosan ezért szervezünk rengeteg közösségi programot, hogy az emberek minél többet találkozzanak egymással, s rájöjjenek arra: jé , nem csak nekem vannak problémáim, hanem másoknak is.
Akkor amikor van egy rendezvény, érzik, hogy mégis csak jó együtt lenni, megbeszélni a dolgokat, a közös ügyeinket.
Az elsődleges dolog az lenne,, de még itt nem tartunk, hogy valódi közösség épüljön. Hiába elcsépelt ez, még sincs meg, hogy az itt élők a Ziliz tábláig az egész területet magukénak érezzék. Vannak előrehaladások. Nem csak mi ültetünk virágokat, hanem mások is. Nem csak mi, hanem mások is javítanak úthibákat. Sokszor úgy kell kinyomozni, ki tette azt a közösség érdekében. Nem csak azért, hogy megköszönjük neki, hanem a kíváncsiság miatt is.
Rengeteg ilyen apró segítség van, de titokban tartják nagyon sokszor. Az irány az jó, de hogy mikor jutunk el oda, hogy azt mondhassuk „most már kiépült a közösség”, azt nem tudom megjósolni sem, pedig az a jövő záloga.
–A kérdésnek a hátterébe az állt, hogy ez a legnehezebb feladat, amire vállalkozott, vállalkoztak, közösséget építeni. Az emberek gondolkodását ebbe az irányba átkódolni rendkívül nehéz. Nem érzi ezt fárasztó dolognak?
-De hogy nem, főleg, ha szembe szél van. Ilyen ellenszél a közösségi média, a facebook, a tiktok, stb. Az kényelmet ad, virtualitást, és sokszor rossz irányba tereli az emberi mentalitást. Ezek ellenünk dolgoznak. Az, hogy egy-egy rendezvényt meghirdethetünk a Facebookon, az ugyan segítség, de nem fedi el a média negatív hatásait. Az esetek többségében mi az üzenetet, hírt kinyomtatjuk, s eljuttatjuk az itt élőkhöz. Hordjuk és nem küldjük az információt. Mi tudnánk nélkülözni a Facebookot. Megítélésem szerint az többet árt, mint használ. Szembe széllel kell haladni.
Úgy látom, egyre jobban erősödik a virtuális világ iránti igény, s ezért egyre nehezebb közösséget építeni. Ma a cégek óriási összegeket fizetnek azért, hogy az embereket a képernyők elé szögezzék, s nem érdekli őket, hogy közben szétverik az emberi kapcsolatokat, szétverik a közösségeket, a szabad gondolkodást.
A lakókat, akikért küzdünk, a képernyők elé viszi a közösségi média. El is csábulnak, itt akarnak sokan közösségi életet élni.
–Polgármester úr társadalmi megbízatású polgármester. Ez azt is jelenti, valami másból élni kell, el kell tartani a családot. Én ugyan akkor úgy látom, többet dolgozik Zilizért, mit amennyi pénzkereső munkát végez. Ezt meddig tudja csinálni? Miért éri meg?
-Anyagi szempontból nem éri meg polgármesternek lenni, de lelki szempontból ez a legjobb, amit tehetek Zilizért és akár magamért is. Én nem kizárólag materiális szempontból közelítem meg a polgármesterséget. Olyan világban élünk, amikor fontos az, hogy az ember saját magából, meg saját erőforrásaiból adjon másoknak is. Ha ezt nem csináljuk, rosszabb lesz a világ.
Ha pedig minél többen csináljuk, annál jobb lesz a közösségnek. Hála Istennek, nagyon sokan vannak Zilizen, akik az utóbbit vallják magukénak.
Csak egy példa Most lesz az idősek estje, akik a termet díszítették, készítették elő, akik a káposztát készítik, mind Zilizek, nem kapnak érte semmit. Ők tudták, nekik ez időbe fog kerülni. Az idő pedig az, amit nem lehet megvenni pénzért. Az idejét áldozza sok zilizi, hogy másoknak jó legyen. Lehet mondani, a saját kárukra segítenek másokon. A polgármesterség is ilyen.
Vannak polgármesterek, akik ebbe szép lassan belefáradnak, s ez érthető is.
–Igen, ha valaki ennyi energiát , önzetlenséget fektet a közösségbe, az szép lassan felőrlődik. Gazdik Gizella Rudabányáról jár át Zilizre. Miért?
-Azért jöttem ide, mert olyan polgármester mellett akarok dolgozni, aki becsületes, aki a településért akar tenni, s emberi módon áll a dolgokhoz. Ha egy polgármester sumákol, én azt gyakran ki tudom szimatolni, s nem szeretnék olyan ember mellett munkatárs lenni, aki nem tisztességes. Nekem csak a becsületem van, azt meg szeretném őrizni.
–Kedves Gizella, térjünk vissza a Falu7 zárónapján, a falu napon történt beszélgetésünkhöz. Hány közösségi rendezvényen is vannak túl?
-Kezdtük a nőnappal, bál volt a faluban. Anyák napján a képviselők vittek minden édesanyának egy-egy cserép petúniát, Azt megelőzően volt a majális. Aztán következett az apák napja, a Pince fesztivál, Közben volt egy trianoni megemlékezésünk is. Nyár derekán a Falu7, és a falunap. Most lesz az idősek estje, aztán az október 23-i megemlékezés, utána lesz egy kézműves foglakozás (manó műhely) , az egyházzal közösen, majd a Mikulás és az advent.
–Ennyi rendezvény egy kis faluban hatalmas dolog.
Én tisztelettel vagyok azon települések iránt, ahol a közösségért ennyit tesznek. S még egy fontos dolog látszik, ez lélekből jön, ami ritka kincs.
Itt nem úgy zajlik a közösségi program, hogy fizetünk valakinek s majd ő megcsinálja. Itt mindent a közösség készít el, a közösség dolgozik. Mennyire fogadja be ezt a szemléletet a falu?
Egyre inkább. Ebben talán benne van az is, hogy a település vezetés felvállalja ezeket, segíti. Lehet azt is mondani, példát mutatunk.
Mivel lenne elégedett?
-Egy ciklusban gondolkodtam, majd meglátjuk mit hoz a jövő. Én azzal lennék elégedet, ha minél többen lennénk közös ügyeink segítésében, megvalósításában.
Nekünk van egy privát facebook csoportunk. Nem hívok ide be embereket, ha van benn igény, hogy segítsen másokon, akkor felveszem.
Ziliz közel 400 lelkes település, ha leszünk százötvenen ebben a csoportban, az azt jelenti, nem az önkormányzat, hanem a lakosság szervezi saját magának a programokat. Szerintem az a mérce, hogy a csoportban mennyien vagyunk, mennyien jövünk össze, ha közös feladatunk van?
A Falu7 talán egyedülálló az országban, öt napra vannak lebontva a programok. A Falu7 elején kezdem el a csoport létrehozást, most mintegy harmincan vagyunk. Az egyik zilizi írta, „háromra érek haza, fél négytől megyek segíteni”. Ennél többet nem lehet és nem szabad elvárni az emberektől. Ez dicséretes és köszönet jár érte.
Ez szerintem egy olyan szintű segítség és önzetlenség, amiért érdemes ezeket a közösségi programokat felvállalni.
Mit akarunk ennél jobbat? Minél többen vagyunk annál kevesebb feladat jut egy emberre, annál jobban jelzi, jó úton vagyunk. Ez egy nagyon nagy hajtóerő számomra.
–Mit üzen Ziliz vezetőjeként a külvilág és a település lakói számára.
-Mi azon leszünk, hogy az emberek lássanak el a kapujuktól kicsit távolabbra, a zilizi tábláig. Ha az meglesz, akkor a következő településig, ha az is meglesz, akkor lássanak egy a megye végéig, s ha az is meglesz, akkor még tovább. S ha elég sok település fog így gondolkozni, akkor előbb-utóbb meglesz az egység.
Az, hogy eljutunk-e ide, azt a jó Isten majd meghatározza, a mi feladatunk, hogy járjunk ezen az úton.
A település lakóinak köszönöm az eddigi hozzáállásukat. Ahhoz képest, hogy milyen időket élünk, Ziliznek az előrehaladása, hogyan fejlődik a közösségi viszonyunk, számomra elégedettséget okoz.
–További sikeres közösségi építést, sok-sok közösségi összejövetelt kívánok!
-rizner-