A múcsonyi (alberttelepi) Hunyadi János Művelődési Ház sorsa hosszú idő óta kérdéses. A bányák bezárása után a központi forrás pályázati formában a Területi Művelődési Intézmények Egyesületén (TEMI) keresztül érkezett. Erre csak a bányász művelődési házakat működtető alapítványok pályázhattak. Ha tetszett, ha nem, ezért ezeket létre kellett hozni.
Aztán a támogatási összegek évről évre apadtak, napjainkra pedig lényegileg megszűntek. Ez persze nem csak a Hunyadit érinti, hanem összességében a volt bányász művelődési házakat.
A jelen gondjairól, a jövő kilátásairól beszélgettünk Kohut Kornéllal, a múcsonyi bányász alapítvány kuratóriumi elnökével.
–A régióban sok bányász művelődési ház van, de csak két hasonló, s kiemelkedően nagy alapterületű. Az egyik a királdi, a másik ahol beszélgetünk, a Hunyadi János Művelődési Ház. Ezt a Szuhavölgyi bányaüzem építette?
-Gyakorlatilag hozzájuk köthető. Az 50-es években készült el ez a szocreál épület. Az akkori bányaüzem, elsődlegesen a mákvölgyi bányaüzem tartotta fenn az intézményt. Ez a forma működött is a 2000-es évekig, akkor zártak be a bányák. Itt Múcsonyban két jelentős bánya volt, az egyik Múcsony végénél található, a másik, a régebbi, amit mákvögyi bányának neveztek. Anyagi okok miatt ezek is bezártak.
–Azt tudjuk, hogy a bányák bőkezű mecénásai voltak a településeknek, a sportnak, kultúrának. A régió hajdani fénykorát teremtették meg. Aztán a 2000 utáni évekkel jött a sokk, bezártak a bányák, gyakorlatilag kiürült a mecenatúra. A Hunyadi János Művelődési Ház is a bányának köszönhette létét. Hogyan alakult az intézmény sora a bánya bezárása után?
-Amikor bezárt a bánya és megszűnt, az önkormányzathoz került az épület, azaz az ő tulajdonuk lett, napjainkig is így van. Ez azonban az önkormányzatra óriási terhet rótt, mert a fenntartásra nem kapott egy huncut fillért sem.
Faramuci a helyzet, mer az intézményt a Hunyadi János Bányász Kulturális Alapítvány működteti, üzemelteti. Minimális forrásokból tudunk gazdálkodni. Tavaly október óta én vagyok ennek az alapítványnak a kuratóriumi elnöke. Szeretnénk gazdaságosan működtetni, pl. egyes részeit bérbe adni, de ez szinte lehetetlen a jelenlegi állaga miatt Az önkormányzat részére pedig teher, akár az üzemeltetés, akár a fenntartás, akár a korszerűsítés, felújítás vonatkozásában.
Jelenleg 3 bérlőnk van. de ebből a bevétel annyira elenyésző, hogy a rezsi költségeire sem elegendő.
A bányászat idején hozták a szenet, lehetett fűteni, ez megszűnt. Az épület adottságai miatt (mintegy 1200 m2 , nagyon nagy felületek, nagy belmagasság, rossz hőszigetelés) hatalmas költséget emészt fel a fűtés, amire az alapítványnak nincs pénze. E miatt ősztől tavaszig zárva van az épület.
–Amikor bezártak a bányák, azt követően létrejött egy olyan lehetőség, hogy a volt bányász kulturális intézmények pályázhattak működési költségekre. A kezdet kezdetén, információink szerint ez többé-kevésbé elegendő forrást jelentett, aztán szép lassan csökkenni kezdett a támogatás összege, ez mára teljesen megszűnt?
-Pontosan így van. Az évek folyamán egyre kevesebb lett az elnyerhető pályázati összeg, legutóbb, ami pályázatot sikerült beadnia, arról annyi információt kaptunk vissza, hogy a pályázat beérkezett, az anyag rendben van.
Később arról értesítettek, hogy parkoló pályára tették ezt a pályázatot. Azóta se pénz, sem értesítés, ennek most ősszel lesz 2. éve, semmiféle központi támogatást nem kaptunk. Az önkormányzat segít, amiben lehetőségei engedik. Most a legutóbbi bányász napot is a támogatásukkal tudtuk megrendezni.
–Ez jövőre nézve sem jó hír!
-Sajnos az épület nagyon rossz műszaki állapotban van. A tető beázik. Ez volt az egyik olyan pályázat, amit épület korszerűsítésre lehetett beadni, s beadtunk, utolsó ilyen lehetőség volt amire még lehetett pályázni. Ezzel is csak munkánk szereztünk magunknak, de nem lett semmi eredménye.
Több probléma nehezíti az intézmény életét.
Két éve 13 millió forintba került volna a tető vízszigetelésének javítása. A befolyó csapadékvíz az épület állagára rányomja a bélyegét, folyamatosan romlik annak állaga.
A másik, hogy nem volt forrás a kötelezően előírtak javítására. Ide tartozik a villámvédelem, az elektromos hálózat -érintés védelem- , a tűzvédelmi megfelelőség biztosítása.
Villámvédelem, érintésvédelem, tűzvédelem, a szabályszerű működés előírásai miatt ezeket mindenképp orvosolni kell.
Annak érdekében, hogy működtetni tudjuk az épületet, el kell végezni a villamoshálózat teljes felújítást. Ez magával hozza a belső felújítást is , hiszen a vésés, bontás nyomait el kell tüntetni.
A gondjainkat tetézi, hogy ez az épület műemlékvédelem alá került. Ez azért is nehéz, mert bármit is akarunk csinálni, mindenhez engedély kell. Csak olyat lehet tervezni és úgy lehet azt elvégezni, ahogyan azt a hatóság előírja. Ezek óriási pénzeket igényelnek.
Én önkormányzati képviselő is vagyok, belelátok a költségvetésbe, s el kell mondani , nincs olyan forrás, ami a gondok megoldásában segíteni tudna.
Ha itt nem lesz központi támogatás, attól félek, hogy ez az épület nagyon hamar az enyészetté lesz.
–A műemlékvédelem ebben nem mozgolódik?
-Nem. Mi próbálkoztunk az előző ciklusban az országgyűlési képviselőn keresztül támogatási formát találni, de nem jártunk eredménnyel. Természetesen az önkormányzat az újonnan megválasztott országgyűlési képviselő segítségét is kérni fogja.
Önmagában is hatalmas érték ez az épület, s a múltja is az.
Ez így van. 240-250 fő befogadására alkalmas magy és komoly rendezvényeknek adott otthont.
Bálok, iskolai rendezvények, színházi előadások, filmvetítések. A bánya idején telt házas mozielőadások voltak.
Aztán szép lassan leépült minden.
Én 2025 óta vagyok kuratóriumi elnök. Abban, hogy még tudom csinálni, sokat köszönhetek az előző kuratóriumi elnöknek, illetve a Petőfi Sándor Művelődési ház vezetőjének.
Annak érdekében, hogy lássa gondjainkat, kérem nézze meg épületünket, jelenlegi problémáinkat.
-Fotók a beázásokról-
Kohur Kornálal együtt felkerestük Múcsony polgármesterét, Viszlai Viktort. Soroltam a gondokat, a tető beázását és annak látható következményeit, a fűtési rendszer siralmas állapotát, a hőszigetelés gondjait, stb.
–Viszlai Viktor: Jól ismerem az intézmény problémáját, önnel is beszélgettünk már ezekről, nem ismeretlenek a gondok, problémák. Jelenleg a legnagyobb gond a tető vízszigetelése, aminek javítása több tízmillió forintos tétel.
Aztán fel kellene újítani az elektromos hálózatot, ami szintén több tízmillió forintba kerülhet. A hálózatcsere utáni helyreállítás, energetikai korszerűsítés, stb. Mind-mind hatalmas összeg.
–Ez mit jelentene nagyságrendileg?
-Amit elmondtam, az nem a teljes lista, de így is százmilliós tételről van szó, erre egyszerűen nincs elegendő forrása az önkormányzatnak. S ami a bajt tetézi, országos műemléki védelem alatt áll az épület.
-Milyen kötelmeket jelent ez?
-Bármiféle felújítást csak a műemlékvédelmi hivatal jóváhagyásával lehet elvégezni, s mindent az eredeti állapotnak megfelelően. Minden tervet meg kell küldeni nekik, azokat ellenőrzik.
Külön gond, hogy valaha a nagyterem erkélyét befalazták, büfé lett a helyén, meg különböző kiszolgáló helyiségek. Ha belső felújítás történik, vissza kell állítani az erkélyt az eredeti formájába, ami óriási költség. De ez igaz a nyílászárókra, s az összes többi felújítási tevékenységre is.
-Az önkormányzat tud erre forrást biztosítani?
Sajnos nem. A kuratórium elnöke egyben önkormányzati képviselő is, belelát pénzügyeinkbe, s ő is látja, tudja, külső forrást kell bevonni,
Egyébként sem állnak jól az önkormányzatok, vidéken pedig pláne nem. A pályázati rendszer hozhat segítséget, mi ebben támogatjuk, partnere vagyunk a Hunyadi János Bányász Kulturális Alapítványnak.
A gond az alapoknál kezdődött. A Hunyadi kimondottan művelődés céljait szolgáló épület, nem nagyon lehet másra hasznosítani. Amikor átadták az önkormányzatoknak a bányász művelődési házakat, a működtetésükhöz soha nem kaptak egyetlen fillért sem. A nincsből pedig nehéz bármit is megoldani.
A múlt egy ikonikus szelete a Hunyadi János Művelődési Ház. Sorsa kétséges. Nem csak amiatt, mert nincs pénz a fenntartásra, de az elkerülhetetlen felújítás is hatalmas összeget emésztene fel, amire helyben nincs forrás.
A költségeket növelné a műemlék védelem előírásai.
Ha lenne központi forrás a felújításra, a további funkciók megteremtése is komoly fejtörést okozna. Csak egy a sok közül: a megváltozott szokásokhoz hogyan alakítható az intézmény működése, aminek hatalma belső, rezsifaló tereit a műemléki szabályozás miatt meg kell hagyni.
Megannyi kérdés a Hunyadi körül. Szerkesztőségünk csak azt kívánhatja, hogy a legmegfelelőbb megoldást találják meg az érintett felek. Félő, sőt biztos, hogy erre központi támogatás nélkül nem lesznek képesek.
-rizner-