Lévai Ádám grafikusművész alkotásaiból nyílt kiállítás az Egressy Béni Művészeti Központban az „Emberben a művész, művészben az ember” sorozat keretében. Lévai Ádám különösen jól illeszkedik ebbe a sorozatba: grafikus, tanár és alkotó egyszerre, aki saját meghatározása szerint sokszor inkább „rajzoló embernek” tekinti magát, mint művésznek.
Lévai Ádám 1994-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán. Több mint ötven önálló kiállítása volt itthon és külföldön. Számos díjban és elismerésben részesült, Barcsay Jenő díj I., II., Magyar grafikáért díj, Diploma nívó dij, Komárom-Esztergom megyei Príma díj, ösztöndíjak.
A szervezők a kiállítás meghívójában így írnak Lévai Ádámról: „Egy emberként is azonnal érzékelhetően különleges művész – önmaga szerint talán nem is feltétlenül művész – érkezik hozzánk Tatáról a gyűjteményével. Egyes munkái szinte életre kelnek, úgy tör utat rajtuk magának a realizmus minden serény absztraháló beavatkozás mellett is. Más művek pedig önálló életet élnek, és magukkal hívnak alternatív dimenziójukba érezni, érteni, megérteni, áthallani, megfejteni, magunkra ismerni és mosolyogni, megdöbbenni, elszörnyedni, szörnyülködni, változtatni, megváltozni. Helye csak az érzéketlenségnek és a jelentéstelenségnek nem lesz.”
Sinkó István – képzőművész, író pedig így vall Lévai Ádámról.
„Lévai Ádám rajzain keresztül furcsa sosem volt, mégis mágikus alakok-kapaszkodnak össze, belőlük újabb és újabb lények bukkannak elő. Lévai meghatározhatatlan korokat idéző és meghatározhatatlan szürreális alakjai, jelenetei jövendölésként is megállják a helyüket. A drámai vagy meghökkentő jelenetek, az egymásba kapaszkodó alakok, a rájuk, belőlük élősködőként megjelenített kisebb lények mind-mind egy-egy rémisztő jóslat szereplői is lehetnek.
Lévai egyvonalas rajzai egy biztos kezű csapongó fantáziájú grafikus illusztrátor munkái… Lévai szárnyaló fantáziája lendületes rajzokban ölt testet. A részletek sokasága ugyanakkor nem vész el az egész, a drámai mozgalmasságú fő téma mellett. A remek arányokkal kiporciózott döbbenetes képi világ minket (is) figyelmeztet: „Változtasd meg Önmagad!”
A vendégeket Halász Erika köszöntötte, méltatta Lévai Ádám művészeti pályafutását, hitvallását Ezt követően Bandzsók István kérte fel a kiállító művészt, beszéljen alkotásairól. A magát „rajzoló „embernek” nevező Lévai Ádám szólt Tatáról, ahol él, és szólt alkotásairól is, a „rajzok kifejezésmódjáról”.
A kiállítást Bandzsók István nyitotta meg, aki egy Lévai Ádám portréval ajándékozta meg a vendéget.
A kiállítás után váltottunk néhány szót Lévai Ádámmal.
Milyennek látja Tata művészeti életét? A várost történelmi hagyományai miatt sokan keresik fel, a művészet lépést tart a történelmi értékekkel?
Mint mondta, megítélése szerint a város művészeti élete hígul. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen ez országos szinten is igaz ez. Ma nem az a művész, akit a közönség, a szakma annak tart, hanem aki magáról ezt állítja, s ehhez megvannak az összeköttetések.
Van-e mecenatúra idehaza? Régebben ez fontos szerepet játszott a művészek életében.
Ilyen ma nincs. Szlovákiában, Ausztriában, s több európai országban a regisztrált művészek havi támogatást kapnak. Nálunk, Bulgáriában, Romániában, stb. ilyen nincs jellegű támogatás.
A művészet hígul, mondta. Ma a komoly állami pénzt kapó médiák egyáltalán közvetítik a kultúra értékeit, hogy az valamilyen módon a középpontba kerüljön?
Nincs ilyen, sőt ennek az ellenkezője zajlik, az értéktelen ömlik ránk. A nagy médiákban ma már nem szakemberek ülnek, hanem pénzcsinálók. S ez jelentős változás, negatív változás a korábbi évekhez viszonyítva.
Milyennek látja ezek tükrében a művészet jövőjét?
Sok dolog meghatározza a jövőt. A mai fiatalok a mozgó képek világában élnek, nem köti le őket az „álló” alkotás. Számukra az a fontos, hogy a kép mozogjon, legyen hangja. Ehhez jön a kultúra társadalmi szintű devalválódása.
Szerencsére van egy szűk réteg, akiknek fontos a művészet, sokat tesznek annak érdekében, hogy az felszínen maradjon.
-rizner-
A galéria a képre kattintva tekinthető meg.
