Többször foglalkoztunk már azzal, hogy egyesek úgy gondolják, bármit megtehetnek. Szemetelnek, üvöltöznek, autókat karcolnak össze, ott és úgy parkolnak, ahogy és ahol akarnak. S eljutottunk oda, hogy a boltban a bevásárló kosárba vizelnek,. Ha valami nem tetszik nekik, akkor nekimennek a pedagógusnak, orvosnak, autóbusz sofőrjének, rendőrnek, parkban kutyát sétáltatónak, stb. Náluk a bunkóságon kívül csak az öntörvényűség nagyobb.
A retkek egyre többen vannak, egyre agresszívebbek, s nincs visszatartó erő, adott esetben az intézkedéshez sincs hatósági személy. De az is ok, hogy senki nem akar velük konfrontálódni, mert ha az igazság győz is, az hosszú évek procedúrája.
A sorozatot azért indítjuk útjára, igyekezzünk felrázni a társadalmat: szükség van az összefogásra annak érdekében, hogy közösen próbáljuk gátat vetni a retkek viselkedésének. Mert, ha ez így megy tovább, akkor hamarosan elveszik a mocsárban a normális többség.
Budit csinálni a boltból, azaz belevizelni a bevásárló kosárba és egyéb történetek
Kazincbarcikai történetek
A minap egy kedves bolti ismerősöm kérdezett rá, hogy emlékszem-e arra a bő kabátos férfira, aki legutóbbi vásárlásom alkalmával mögöttem állt sorban a pénztárnál. Nem, nem figyeltem, mondtam. Miért, mi történt?
Elmesélte, hogy a drága delikvens, míg én a kasszázásra vártam, s fizettem , ő sutyiban belevizelt a pénztárnál összepakolt bevásárló kosarakba. Visszanézték kamerán is a történetet. Tévedés kizárva, ott bizony az látszik, hogy vizelt, amúgy rendesen. Nem véletlenül, nem vizelettartási gondja volt. Szándékosan. Megfogta a cerkát, aztán bumm…..
S persze a megalázás ebben az, ami folytatásként következett. Felmosni, fertőtleníteni a pénztárnál a követ, majd a raktárban a kosarakat kimosni, fertőtleníteni. Végső soron ez a kereskedelmi munka szép oldala. Úgy is kevesen rúgnak bele a kereskedelmi dolgozókba, ….
S a retek vásárlókról felsejlik a húsvét előtti sztori, amikor egy másik áruházban a húsvéti nyuszik fej nélkül sorakoztak a karton dobozban. Szóltam az eladónak, megköszönte, majd mondta: “mindennapos, hogy lerágják. De ez még a lájtosabb történet.””
Bizonyára igaza lehetett, mert néhány hete ugyan ebben a boltban kerültem vitába a népes családdal, amikor a babakocsiban fekvő kisgyerek alá gyömöszölték be a kiválasztott portékát. S persze, rohadjak meg, a rák egye ki a belem, amiért szóltam, hogy pakolják ki…..
Bagózzunk, aztán ingyen utazzunk!
Minden törvény annyit ér, amennyit be tudunk belőle tartatni. Ez különösen igaz a buszpályaudvarok, megállók területére. Ott ugyan is tilos a dohányzás, de ez kit érdekel?
A minap Miskolcra utaztam, s a Szent Flórián téren bagózott a népes család. Udvariasan figyelmeztettem őket, hogy itt tilos a dohányzás. Morogva, de tudomásul vették. Még egy mély slukk, a csikkek pedig repültek minden felé. Na, ebből kerekedett a vita, mert megkértem őket, hogy szedjék fel. Végül a többség eleget tett a kérésnek, a vitának az vetett véget, hogy megjött a Miskolcról Ózdra tartó járat. Ők persze mindannyian a középső ajtón rohantak fel a buszra, a jegyváltás, jegykezelés elmaradt. Miért? Ennek lehetséges okáról sorozatunk első cikkében írtunk, melyet ide kattintva olvashat.
Letartóztatták őket, de ez nem zavarta a fiatalokat
Miskolcon a Búza-tér környezete elképesztővé vált azzal, hogy egyre több a renitens egyén. A csikk, makukahéj, kiköpött rágó, eldobált szemét mindent ellepnek. A legrosszabb balkáni időket megszégyenítő a látvány. Én most láttam először, hagy letartóztatás volt. Egy fiú és egy lány állt tarkóra tett kézzel a rendőrségi autó felé fordulva. Jól érezhették magukat, mert hatalmasakat röhögtek. A történések okát nem ismerem, de nyilvánvaló volt, hogy nem különösebben rázta meg őket a dolog. Egy jó bulinak tűnt a szemükben.