Borsod-Abaúj-Zemplén hagyományosan nehézipari zóna volt hosszú időn át, amely egyik alapja a Borsodi szénmedence számos bányája volt. A bezárások utáni nehéz idők szerencsére már elmúltak. A térség átalakulásáról beszélgettünk Bánné dr. Gál Boglárkával, a vármegyei közgyűlés elnökével.
A beszélgetésünk apropóját az Összefogással Barcikáért Egyesület könyvátadó rendezvénye adta, melyben 21 volt bányász település életének változásait tárják az olvasók elé.
A vas és acél országában kiemelt helye volt a bányászatnak, ezen belül is a szénbányászatnak. A rendszerváltás környékén elkezdődött a bányabezárás, sőt, végül még a berentei erőművet is bezárták. Hogyan emlékszik vissza a bányászatra és a bezárás okozta társadalmi, szociális problémákra?
A bányászat tudást, kitartást, kemény munkát és különleges szakképzettséget igényelt. Ennek köszönhetően a bányászat évszázadokon keresztül tette a dolgát, biztosítva az országnak aranyat, ezüstöt, ásványokat, érceket, szenet, majd jöttek az acélgyártás szükségletei, a borsodi- és ózd-vidéki szénbányászat, majd ebből alakult ki, évtizedeken át tartó folyamatos változások, fejlesztések révén, a Borsodi Szénbányák is. A gazdaság igényeinek megfelelően ez a korszak volt a bányászat fénykora. Életkoromnál és bodrogközi származásomnál fogva személyesen nem ismertem a bányászat és annak felszámolásával kapcsolatos problémákat. Azt természetesen tudom, hogy az állam a korengedményes nyugdíjazással és az elődeim, a vármegye korábbi vezetői is sokat tettek a bányászat leépítésével jelentkező problémák megoldására, annak csökkentésére. Az időnek és az intézkedéseknek, a gazdaság átalakulásának köszönhetően mára átalakult a bányászat és a kísérő iparágak helyzete, ahogy az oktatása is.
2018-ban jelent meg A hazai szénvagyon és hasznosítási lehetőségei címet viselő kiadvány, amely a Magyar Kormány támogatása mellett többek között a Miskolci Egyetem, a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat, valamint a vármegye önkormányzatának szakmai közreműködésével készült el.
A könyv a magyarországi szénvagyon feltérképezésén túl annak a programnak az összefoglalását is tartalmazza, amely a szén, mint erőforrás újszerű feldolgozási és felhasználási technológiáit veszi górcső alá. A program halad előre, és azt gondolom, a sok-sok munka, amely a bányászat jövőjét kívánja. jelenné tenni, előbb-utóbb beérhet. Ezzel nem csak hagyományaiban lehet élő a bányászat, hanem ismét meghatározóbb szerepet tölthet be az ország iparában.
A vármegyei önkormányzat koordinálja a területfejlesztést, tapasztalata szerint a bányavidék mennyire élt, él a lehetőségekkel, hogyan tudnak segíteni, hogy eredményesek legyenek?
Összességében elmondhatom, hogy az alap lerakása után megkezdődött az építkezés. A vármegye önkormányzata 3 fő irányt jelölt ki: a gazdasági fejlesztések és befektetés-ösztönzés, a humánfejlesztések, valamint a foglalkoztatás növelése irányát.
Ezen három fő fejlesztési irányhoz programot és stratégiát alkottunk, melyekben célokat fogalmaztunk meg, amihez hozzárendeltünk feladatokat, végül a magyar kormány segítségével uniós és hazai forrásokat. Mindhárom fejlesztés az Önkormányzatunk által menedzselt terület és településfejlesztési programból építkezik.
Nézzük először a vármegye gazdaságát érintő fejlesztések kérdéskörét. Az előző önkormányzati ciklusban ennek a programnak fontos eleme volt többek között az iparterületek létrehozása és a vállalkozások segítése. Ennek köszönhetően 700 focipályányi iparterület épült meg a vármegyében és 900 vállalkozásnak nyújtottunk támogatást.
Persze tudjuk azt is: egy család akkor választja otthonának vármegyénket, ha a munka mellett megfelelő minőségű környezetet, szolgáltatásokat, szabadidős lehetőségeket kínálunk számára. Ezért 100 óvoda és bölcsőde, 300-nál is több rendelő és egészségügyi alapellátást nyújtó szolgálat felújításában, fejlesztésében segítettünk, 16 városban parkok, terek felújítását finanszíroztuk a programból a településeken keresztül. Az említett térségben is sok projekt valósult meg.
Szintén fontos kérdés, hogy az adott település, az ott lévő közösségek, az ott működő civil szervezetek, hagyományőrző egyesületek jelentenek-e megtartóerőt. A sikeresség az adott települési önkormányzat aktivitásán is múlik, hogy ők mennyire tudják ösztönözni a lakóikat, hogy részt vegyenek ezeken a programokon. Azt elmondhatom, hogy az önkormányzat szakemberei konzultálnak, segítenek, hiszen közös érdekünk, hogy a vármegye települései közösségeik szintjén is fejlődjenek.
Önkormányzatunk a jelenlegi fejlesztési programban tovább dolgozik azon, hogy a munkahelyek mellett mindenhol meglegyen a minőségi környezet és szolgáltatások, hogy fenntartsuk a gazdasági növekedést és vele a foglalkoztatást, valamint fejlesszük közösségeinket. Jól haladunk céljaink megvalósítása felé. Hiszen ebben az önkormányzati ciklusban, a 2027-ig tartó fejlesztési időszakban a terület- és településfejlesztési operatív program számai időarányosan jónak mondhatók. Mit jelent mindez? Azt, hogy a vármegye települései eddig összesen 354 pályázatot nyertek 2021-től, a megítélt támogatás közel 83 milliárd forint. Vagyis ezt a forrást már le tudják hívni az önkormányzatok, a teljes keret pedig 2027-ig 150 milliárd forint.
A térségben található a Bükk és a Cserehát, csodálatos természeti értékeivel. A vármegye önkormányzata tud segíteni a turizmus felé nyitásban?
Itt a vármegyében is rájöttünk, hogy számos turisztikai szempontból érdekes, értékes örökségünk van, elég csupán világörökségi részeinket vagy kulturális örökségeinket megemlíteni. Ezekkel kapcsolatban is számos pályázat volt elérhető és a vármegye önkormányzata a terület- és településfejlesztési program idei fejlesztési időszakára, a TOP Pluszban is több, úgynevezett aktív turisztikai pályázatot is benyújtott, amelyek között van olyan, amely ennek a vidéknek a turisztikai fejlesztését szolgálja.
A bányász hagyományok még mindig élnek a vidéken. A megőrzés, feldolgozás, továbbadás, akár vármegyei értéktárba helyezés terén milyen tapasztalatai vannak?
A Vármegyei Értéktár munkájában a kezdetektől részt veszek, s örömmel láttam, tapasztaltam, hogy a bányász hagyományok feltárása, ápolása is jelen van Borsodban. Több ezzel kapcsolatos helyi gyűjtemény is van, ahogy bányászati múzeum és ásványtár is várja a látogatókat a vármegyében. Számos településen ma is megtartják a bányásznapot, s különböző bányászhagyományokhoz kapcsolódó kulturális rendezvények is vannak, például bányász dalos találkozó. Itt is, most is köszönöm az értékmentők munkáját, a hagyományok őrzését, ápolását. Ezzel is sokszínűbb vármegyénk.
Mint a területfejlesztésre rálátó személy, milyen tanácsot, ötletet tudna adni a jövővel kapcsolatban a Sajó-Bódva völgye településeinek?
Figyeljék az újabb megjelenő felhívásokat, pályázatokat és pályázzanak, éljenek a lehetőségekkel. Közös érdekünk, hogy minél több sikeres település legyen a vármegyében, nem egy-egy bezzeg „falu”, hanem minden település a fejlődés útjára lépjen, mert minden település egyaránt fontos. A térség országgyűlési képviselőivel, köztük Demeter Zoltán képviselő úrral, és a vármegye polgármestereivel, ahogy mindenkivel, akinek ugyanúgy szívügye a vármegye, ahogy nekem, én együttműködő vagyok. Ahogy a legnagyobb magyar mondta egykoron: „Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen.”
-Csontos László-
