A FET elnökével, Géczi Csabával, és Kovács Péter elnökségi taggal beszélgettem a FET alakulása óta eltelt időről.
Mennyire váltak be eredeti célkitűzéseik? Hogyan fogadta Rudabánya lakossága a karácsonyi, farsangi rendezvényeket, az adománygyűjtést, a trianoni diktátum emlékére szervezett rendezvényeket?
–Nemes dologra vállalkoztak, amikor egy beteg gyermek számára szerveztek gyűjtést. Sokan mondják, jó, ez szimpatikus dolog, lehet vele babérokat szerezni. Aki pedig már szervezett ilyet, tudja, hogy ezt körültekintően, hatalmas munkával, összefogással lehet csak létrehozni. Hogyan Látják ezt?
–Géczi Csaba : Két célunk is megvalósult egyszerre. Sikeres volt az adománygyűjtés, de sokan vettek részt az ehhez kapcsolódó közösségi programon, a túrán, amelyen több állomás várta az érdeklődőket (ügyességi pont, lovas bemutató, fotópont egy vadászlesnél és a Kazincbarcikai Íjász Egyesület is tartott bemutatót).
—Kovács Péter: Azt is ki kell emelni, hogy sokan voltak, akik nem tudtak velünk tartani a rendezvény napján, de reggel odajöttek, befizették a támogatás összegét, majd elfoglaltságaik miatt hazamentek. S ez is jelzi, hogy a cél, amiért összefogott a FET, az találkozott sok ember jótékony érzésével, akár csak támogatóként, akár úgy is, hogy támogatók voltak, de a programon is részt vettek.
Géczi Csaba: Péternek teljesen igaza van, az emberek lelkében egy nemes dolog játszódott le. S mindezek mellett sokan egy jól sikerült közösségi rendezvény részesei lettek.
Nagyon visszafogottan nyilatkoznak, pedig egy ilyen rendezvény akkor ér igazán célba, ha van egy közösség, ami felkarolja. Ma azt a világot éljük, hogy a közömbösség, az elutasítás nagyobb úr, mint a jó cselekedet, ezért az egyéni kezdeményezések nem túl sikeresek. A valódi erőt a segítő szervezetek adják, mint jelen esetben a FET.
–Géczi Csaba: Ebben igaza lehet. Az édesanya elmondta, hogy próbálkozott ő is, egy boltban tettek ki adománygyűjtő dobozt. Sajnos nem sok támogatást kaptak, viszont jó néhány negatív véleményt „ajándékba” adtak nekik. Keserű élmény volt ez számukra. A mi segítségünkkel jelentős összegű adományhoz jutottak. A lényeg, hogy sokan segítettek, tették ezt jó szívvel. Ez is felelősségünk, az empátia, a szociális érzékenység formálása.
A másik jelentős rendezvény a trianoni megemlékezés volt. Sajnos az utóbbi időszakban a politika, különösen az ukránokkal szembeni lejárató kampány miatt „leértékelte” ezt. Úgy is fogalmazhatok, a politika játékszere lett Trianon. Úgy tűnik, hogy most a civilek tudják visszaadni ennek azt a rangját, ami az emberek lelkébe beépült. Mert Trianon fájó emlék sok-sok ok miatt sok-sok ember számára, s ebben a civil erők, civil szervezetek lehetnek a kohézió.
– Géczi Csaba elnök: Én is úgy látom, hogy háttérbe fog szorulni az a szemlélet, hogy ezt meg kell ünnepelni. Akár egyéni, akár szervezeti szinten nő meg ennek a jelentősége. S ez talán helyes is, mert egy civil szervezet tudja igazán megszólítani azokat, akiknek a környezetükben pl. Trianon emléke fontos.
Hogyan sikerült megszólítani, mozgósítani az embereket?
– Géczi Csaba elnök: Mindig van bennünk félsz, hiszen nem vagyunk még elég rutinosak, nincs mindenben elegendő tapasztalatunk.
Nem oly rég volt 2024, amikor megalakultunk. Hála Istennek, amibe eddig belefogtunk, azok jól sikerült rendezvények voltak, így a trianoni megemlékezés is. Lassan el is várják tőlünk a folytatást, akár az adventi-karácsonyi, akár a farsangi programunk kapcsán. Sokan mondják, ugye jövőre is megrendezitek. Így aztán mondhatjuk, ez lassan már hagyománnyá válik, azt is mondhatom , elvárás velünk szemben
A Trianoni megemlékezés is hagyománnyá vált, hiszen idén harmadik alkalommal szerveztük meg. Az első is ezen a helyszínem volt, ahol a mostani. A második rendezvényt kivittük a bányatóhoz, most pedig visszatértünk ide a „Huta” tetőre. Már csak amiatt is, mert közelebb van a településhez, ha valaki gyalog szeretne kijönni, könnyebben elérhet minket, szebb a kilátás. Szerencsére jó idő volt.
–Kovács Péter: Sokan eljöttek, de egy ilyen rendezvény felelősséggel is jár. Trianon emléke miatt nem akartuk vidám, táncos jellegű rendezvény irányába elvinni a közös összejövetelt. Ennek ellenére mondhatom, szép megemlékezés volt. Szónoklat, köszöntő, vers indította a rendezvényt.
Géczi Csaba elnök: Péter barátunk (Kovács Péter) hozta a gitárját, közösen énekeltünk körbe állva az összetartozás tüzét. Ezután égi lámpásokat (harminc darabot) gyújtottunk meg egyszerre, s engedtünk fel a levegőbe. Hatalmas élmény volt mindenkinek.
Zsíros kenyér, lila hagyma , sütemény jutott mindenkinek, ez a retrós vendéglátás zárta a programot.
–Mielőtt a jövőről beszélgetnénk, rákérdezek a kertészeti programra. Sikerült ennek kapcsán az ormosbányai iskolával az együttműködés?
–Géczi Csaba elnök: Az ormosbányai iskola igazgatója rudabányai, vele jó a kapcsolatunk. Amikor mi felkerestük őt, hogy meghívjuk az egyik rendezvényünkre, akkor említette, hogy lesz egy pályázat, aminek keretében az iskola udvarán magas ágyásokat alakíthatnak ki. A mi „kertészünk” Török Péter, miután gyerekekről is szólt ez a történet, kapott az alkalmon, s felajánlotta segítségét.
Az igazgató asszony meghívására részt vettünk az iskolai ballagáson, s szemügyre tudtuk venni a gyerekek munkáját. Szárba szökkentek a palánták. Sok olyan növény volt, aminek a fejlődését, a termés megjelenését még a tanév zárása előtt megfigyelhették a gyerekek.
Kovács Péter: Mivel az iskola indított egy főző szakkört, fontos volt, hogy a gyerekek a kertészet tudnivalóit, a növények fejlődést megismerjék. A paradicsom nem ott kezdődik, hogy levesszük a polcról. Török Péter segítette őket ebben a munkában, az ültetéstől a növénygondozáson át a betakarításig. Nagyon hasznos program volt. Ha lesz lehetőség rá, akkor szeretnénk ezt az együttműködést folytatni.
Mik a jövő tervei?
Kovács Péter: Sok minden tervben van, de ezekről nyilvánvalóan félve nyilatkozunk. Sok még a kérdőjel, mert hatalmas szervező munkát igényelnek. Folyamatosan keresünk és várunk támogatókat, hiszen a rendezvényekhez szükséges pénzt és feltételeket is elő kell teremteni.
Legközelebb ősszel szeretnénk egy nagyobb szabású szabadtéri programot szervezni Rudabányán, amin már jelenleg is dolgozunk, folynak az egyeztetések. Dolgozunk azon is, hogy decemberben létrejöjjön egy autós fényparádé, ami három település bevonásával valósulna meg: Izsófalva, Ormosbánya, Rudabánya. Az immár második alkalommal megrendezésre kerülő „Mindenki Karácsonya Rudabányán” c. rendezvényünknek pedig idén is az Evangélikus Templom ad helyet (köszönet a Rudabányai Német Nemzetiségi Önkormányzatnak), ahol újabb meglepetésekkel, meghitt, szeretettel teli programmal várjuk az érdeklődőket advent negyedik vasárnapján, aminek zárásaként természetesen most sem maradhat el a Kovács Konrád által készített új zenés fényshow, a templom homlokzatán. Erről a programról szintén folynak az egyeztetések.
Géczi Csaba: Én azt szeretem a közösségünkben, hogy amikor új elem, történet, rendezvény szóba kerül, s beszélgetünk ezekről, a sok félsz mellett felcsillan a megvalósítás lehetősége. S ha ez megtörtént, akkor a megvalósítás is meglesz. Hiszem, hogy mindkettő sikerülni fog. A mindenki karácsonyát is meg kell rendeznünk, mert azt már rengetegen várják. Sokan kérdezik: ugye idén is megcsináljátok?
A tervek között persze a csillagos ég a határ. Most, hogy elkészült a művelődési ház felújítása, havonta két alkalommal ingyenesen megkapjuk, itt jövünk össze beszélgetni, terveket szövögetni. Ott mennek az ötletelések. S az egyik alkalommal megkérdezte az egyik hölgy: Csaba, mikor jövünk újra össze? Nekem nem kell terv, meg ötletelés se, olyan jó együtt lenni, beszélgetni.
Igen, egy újabb igény született. Olyan közösségi tér kellene, ahol összejöhetnek beszélgetni, játszani, kávézni az emberek.
Hogyan alakult az egyesület létszáma, milyen korosztály alkotja a tagságot?
Géczi Csaba: 16 fővel alakultunk, most 31-en vagyunk, de már szinte két hetente, havonta több új belépő szándékozik csatlakozni hozzánk. Számunkra öröm, hogy nem csak rudabányaiak a tagok, hanem a környező településekről is vannak belépni szándékozók. Ennek is köszönhető, hogy a kb. ötven éves átlagéletkor szép lassan fiatalodik.
Kovács Péter: Szerintem ez jó dolog. Ahogy hallom, a civil szervezetek azzal küszködnek, hogy nehezen tudják mozgósítani a fiatalokat, általában elöregszik a tagság. Nálunk most ennek ellenkezője történik, ami megtisztelő számunkra. S ami különösen fontos, úgy tűnik, egyre nagyobb igény van az olyan közösségteremtő értékre, amit felvállaltunk.
–Mi Rudabánya Jövője? Régen egy jól prosperáló település volt, ami a vasércbánya bezárása után szép lassan leépült. Ha ma valaki Kazincbarcika felől érkezik Rudabányára, nem épp a legszebb arcát látja a településnek.
–Kovács Péter: Sokat beszélgetünk erről, sokféle elképzelésünk van. Van olyan érzete többeknek, hogy talán valakik nem is igazán akarják, hogy Rudabánya kitörjön a jelenlegi „világából”. Az átlagembereknek megfelel a „langyos víz”, de csak azért, mert kényelmes. Mi, az Egyesület, a szónak ezen értelmében nem szeretjük a kényelmet. Nekünk az a kényelmes, ha időnként felforgatjuk ezt a kisvárost. Megdobogtatjuk az emberek szívét, kizökkentjük őket a hétköznapokból, visszahozzuk gyerekkori emlékeiket, stb.
–Géczi Csaba:Rudabánya értékeit az idegenforgalom erősítésére lehetne felhasználni, tudatosabb marketinggel, s néhány meglévő helytelen gyakorlat újra gondolásával.
Vannak közöttünk olyan fiatalok, akik a Bánkitó Fesztivál mintájára szeretnék itt is kiépíteni a Rudabányai tónál a fiatalok találkozóját. Ez egy a sok terv közül. Ha dolgozunk rajtuk, akkor megvalósíthatók.
Most közösséget építünk (illetve próbáljuk visszaépíteni), ami majd Rudabánya jövőjét is hatékonyabban formálhatja.
–Köszönöm, hogy bepillantást adtak az egyesület életébe, további sikereket kívánok!
Kovács Konrád fotói és videója a trianoni rendezvényről
Borítókép fotó Kovács Konrád: Sorrendben balról jobbra: Kovács Péter, Géczi Csaba
-rizner-