Az elmúlt években sok magas színvonalú rendezvénynek adott otthont Dubicsány. Szinte mindegyik mögött ott állt Fignár Zoltán neve. A minap facebook oldalán láttam a hirdetést a Pincegazdák Napjáról. Érdekelt a dolog, elmentem. Érdemes volt. Barátságos emberek, kiváló hangulat, meghitt légkör, jó levegő, csodálatos kilátás, mesélő diófák, hűs padok az árnyat adó fák alatt. Szóval remek esemény volt.
XIX. alkalommal rendezték meg Dubicsányban a Pincegazdák Napját. A rendezvény egyik szervezője Fignár Zoltán volt, vele beszélgettünk.
-Láthatóan nincs sok szőlő itt. Mi hozta össze akkor a Pincegazdák Napját?
Az, hogy éltessük ezt a diófasort, a pinceházakat és a közösséget. Ez régen is egy nagyon fontos közösségi tér volt. 2007-ben tartották meg az első ilyen esemény, ez most a XIX. Nyilván ez annak köszönhető, hogy az eseményt fontosnak tartják az itt élő emberek.
Elvileg ennek a rendezvénynek te vagy az egyik szervezője. Hogyan jött létre a Pincegazdák Napja itt Dubicsányban a diófasoron?
2007-ben, amikor itt Dubicsányban elindult a Fignár udvar, az volt az ihlet a helyieknek, akik azt mondták, hogy akkor ők is összehoznak egy közösségi rendezvényt. Ez volt a Pincegazdák Napja.
Mi is kijöttünk akkor ide, arra a rendezvényre. Nem voltunk szervezők, így nem volt semmire gondunk, nagyon jól éreztük magukat. A közösség akaratából pedig évről évre megrendezik ezt a találkozót. Láthatod, jó kedv, beszélgetés, közösségi érzés, a múlt tisztelete, ami itt áthatja ezt a napot. Ez nagyon jó és nemes dolog. Azt jelenti, egy közösség élni akar, mint közösség.
Beszélgettem a helyiekkel, akik elmondták, hogy Dubicsány nagyon nagy értéke, hogy jó a közösség. Ez igaz, mint mondtad, a Pincegazdák Napjára is.
Igen, így van. Ezzel a rendezvénnyel kijöttünk a faluból, de ami fontos, az emberek ott érzik jól magukat, ahol jó a közösség. S itt jó.
A Magtárat felépítettük, ott nagyon komoly rendezvények voltak. Az most kicsit „leült”, így a pincesorra koncentráltunk. Ez egy külön közösség, de ugyan úgy vendég az egész falu.
Folyamatosan többen leszünk, mert ez egy jó hangulati elem, ahol jó együtt lenni, nincs semmi megkötöttség. Régen volt itt kakas szépségverseny, kötélhúzás, krumplipucoló verseny, meg minden. Hatalmas szervező munka kellett, ami néhány embert terhelt. Ez más, itt mindenki a saját programját szervezi, gondoskodik a vendéglátásról. Nyilván ez is komoly munka, de már más jellegű, mintha az egész programért volna felelős. Ennek is megvan a szépsége.
A helyiek elmondták, hogy itt már nem sok szőlő van, de fontos a közösség, a diófasor közössége.
Igen, a közösség a fontos, Vannak, akik pl. Egerből hoznak szőlőt, s több száz liter jó minőségű boruk van. A diófasor is él, az emlékét pedig őrizzük, tiszteljük.
Tavaly találtunk ki egy programot, hogy meséljenek a diófák. A diófákról írtunk egy kis megemlékezést, s a vele szemben található pinceház története is fölkerül egy kis táblára, amit a fán helyezünk el. Eddig 3 fa kapott táblát, ma pedig két diófa kap ilyen emléket, az egyik már 100 évnél is idősebb. Ez a diófasor legöregebb fája. S persze a vele szemben lévő pinceház története is fölkerül a táblára.
Jó ezek alatt a fák alatt pihenni, beszélgetni. Ha nem lennének, lehet, hogy ki sem jönnék, nem lenne a közösségnek ez a fajta együttléte.
A pincesor végén van egy gyönyörűen felújított pinceház, s ez nagyszerű dolog. Ez azt jelenti, hogy ennek a helynek jövője van, ebben hisz a pince tulajdonosa is. S ezzel arra biztat másokat is, hogy jöjjenek ide, építsenek egy pinceházat. Gyönyörű ez a táj, csodálatos a kilátás, jó a levegő, remek a közösség. Őszintén: kell ennél több a mai világban?
Nézz szét! Kedves emberek, tisztelet egymás iránt, jó hangulat, finom ételek, segítőkészség. Ez mind-mind a diófasor árnyas fái alatti mai történet. Szép történet!
Igen, igaza van Fignár Zoltánnak. Szép történet. A mai nappal egy újabb lap telt meg a dubicsányi pincesor történetéről íródó képzeletbeli könyvben. Szép történet. Örülök, hogy részese lehettem!
-rizner-
A galéria a képre kattintva tekinthető meg.
