A recski kényszermunkatábor kiállításán látható felirattal (és képekkel) emlékezünk 1956 hőseire.
Az elnyomás ellen küzdöttek, melynek része volt az orosz ideológia, a forradalom fegyveres leverése az oroszok közreműködésével, mondhatni kizárólagosságával, s a hazai diktatúra emberellenessége.
Az elmúlt évekbe a hősökre történő emlékezés sok tekintetben kérdéseket vetett föl, sokunkban visszás érzés alakult ki. Azok az oroszok lettek életünkben meghatározóak Putyin vezetésével, akikről nehezen lehetne állítani, hogy a demokrácia hívei. Nézzünk szembe a tényekkel: ők diktátorok.
S azok az oroszok, akik kíméletlen háborút indítottak az ukrán emberek ellen. Nem háború, hanem sokszor értelmetlen gyilkolás és pusztítás az. A legalávalóbb hatalmi ösztönből táplálkozó gyilkolás. Gyerekek, idősek, nők ezrei vannak az áldozatok között. Velük közösséget vállalni árulás.
1956. a függetlenségről, a demokráciáról, egy szabadabb világról szólt. Elég volt a hazai kitelepítésekből, a kulákok megbélyegzéséből, az értelmetlen politikai tisztogatásokból, az emberi élet ellen ható ideológiákból, egyszóval az egész rendszerből.
Azok, akik a Rákosi rendszer embertelensége ellen felléptek, megbélyegzett polgárok lettek. Sokukra börtön, kivégzés várt, vagy elhagyták hazájukat. Felvállalták mindezt, példát mutattak, hősök lettek, emlékezzünk rájuk tiszta szívvel!
Recski emlékhely is erről szól, s ennek állított emléket Sajó Attila vezetésével a Német Nemzetiségi Önkormányzat a BC-nél elhelyezett emléktáblával, mellyel a gyárat építő rabokra emlékeztek, a kegyetlen, embertelen múltra.
Legyen ’56 hőseire való emlékezés politikamentes, a tiszta szív, az őszinte gondolatok ünnepe, az oroszok és Putyin nélkül, a diktátorok nélkül.
A recski táborban készült képekkel emlékezünk azokra, akik ott szenvedtek, akik ott és és más hazai táborban, 1956 októberében, vagy a megtorlás időszakában vesztették életüket.
Méltó tiszteletet a hősöknek!