Elöljáróban a sok közül érdemes két tényt leszögezni.
1. Az egészségügy valóban padlóra került az elmúlt 16 év alatt, s ebben egyértelmű az Orbán-kormány felelőssége. Várólisták, kevés orvos, -ápoló, -szakdolgozó, sok helyen kritikán aluli infrastruktúra, elcseszett sürgősségi ügyelet, elöregedő dolgozói közösség, létszámhiány, stb., stb. Teljességgel leépítették az egészségügyet. Igen, érthető az, ha az emberek többsége elkeseredett, dühös ezek miatt. A kiszolgáltatottság mellett a jelenlegi állapotok elég frusztrálóak a betegnek és a hozzátartozónak. Szerintem az egészségügyben dolgozóknak is.
A gondokról érdemes beszélni, de nem elfogadható a tények elferdítése, figyelmen kívül hagyása, az általánosítás, az egészségügyi dolgozók felé megnyilvánuló gyűlölködésnek az a foka, amit néhányan megengednek maguknak.
Csak megkérdezem: ezen nő fel a fiatalság, ezt a példát mutatjuk nekik? Így kell véleményt mondani? Így kell másokba beletaposni? Ezeken a kommenteken felnőve belőlük lesznek majd a toleráns, empatikus ápolók, orvosok?
2. A kormány politikusaitól nem lehetett hallani, olvasni olyan kijelentéseket, amikre utaltam, illetve amikről a későbbiek során szó lesz. Érdemes lenne rájuk figyelni, kedves kommentelők! Teszik a dolgukat, hatalmas munka vár rájuk, nem gyűlölködnek, dolgoznak.
Mi indította el a mostani kommentekben megjelenő gyűlölet áradatot?
Jó kérdés, rengeteg dolog is létezik, esetekből kettőt emelek ki.
Darázscsípés, kontra az ügyelet dolgozóinak hozzáállása
A történet egy darázscsípésről szól, de ezek az esetek mindennaposak.
Miskolcon darázscsípéssel ment be a beteg az ügyeletre, a folyosón várakozó felesége kifogásolta a személyzet viselkedését, az előtérben elhangzott megjegyzést. Így volt-e, nem tudni. A folyosói megjegyzés nekik szólt-e, nem tudni. Azt, hogy azzal a csípéssel indokolt volt-e a sürgősségi ellátást igénybe venni, nem tudni. Mi történt a rendelőben, nem tudni.
Az viszont szomorú, hogy a fenti tények ismerete nélkül a hozzászólók jelentős része brutálisan ocsmány kommentekben követelte a dolgozóknak a fejét. Alpári, elfogadhatatlan, fenyegetőző stílusban. („Én biztosan letéptem volna a fejét, te mért nem tetted?” „A jó k…a annyukat, el kel zavarni mind a p…csába!” )
S a hozzászólásokban elindult az általánosítás, az, hogy milyen elfogadhatatlan az orvosok, ápolók, szakdolgozók viselkedése.
Biztosan van ilyen, találkoztam már én is elfogadhatatlan esettel, át is éltem, fájt is a lelkemnek, de, hogy általánosítsunk, az azért túlzás. Senki nem gondolt arra, hogyan esik ez azoknak, s azért ők vannak többen, akik valóban empatikusan, tisztelettel, hozzáértéssel vannak a betegek irányába, még akkor is, ha a beteg, vagy hozzátartozója alpári, bunkó módon viselkedik velük. Mert ezekkel is találkoztam szép számmal. Miért nem lehet korrekt módon leírni a problémát, miért kell alpári stílusban véleményt mondani, mindenkit egy kalap alá véve?
Tele van a rendszer 60 feletti flangáló orvosokkal, dolgozókkal, semmit nem csinálnak, csak vannak. El kell zavarni őket a francba. !..és a tények, következmények hol vannak?
Kapaszkodjunk meg a fogantyúban egy kicsit, vegyünk jó nagy levegőt, kedves bejegyzést író.
Ez a megjegyzés azért sok mindenről tanúskodik. Arról pl., hogy nem ismeri, és sokan nem ismerik a tényeket, bár ez nem zavarta azokat, akik „válogatott” hozzászólásokkal helyeseltek. S megint az általánosítás. Menjünk azért sorjában.
-Ma Magyarországon 65 év a nyugdíjkorhatár, ez egyébként igaz mindenkire. Az eü. dolgozók közül sokan örülnének, ha kivételezettek lehetnének, s elmehetnének 60 éves korukban nyugdíjba, mert addigra fizikailag, lelkileg amúgy is leamortizálta őket a mai egészségügyi rendszer. S a portások számára is ünnepnap lenne ez, mert egy csomó intézményre rá lehetne tenni a lakatot.
– Biztos vannak olyanok is, amiről a komment szólt, de mindenki? Biztos, hogy mindenkire igaz? Minden 60 év felettibe bele kell rúgni? Na…. Csak itt léteznek ilyen jelenségek, az élet más területén nem?
– Egyébiránt a KSH adatai szerint az orvosok 30 %-a 60 év feletti. Elgondolkodott azon a téma felvetője, s a lelkesen helyeslők, hogy ki látná el akkor a betegeket, ha nekik el kellene menni? Most is tele vagyunk panasszal a várólisták miatt, mi lenne akkor? Miskolcon és a megyében ennek lett áldozata a bőrgyógyászat, Szolnokon az urológia, soroljam?
Arról, hogy az orvosi kar (pedagógusok, szociális ágazat, stb.) elöregedett, nem a dolgozók tehetnek, nem rajtuk kellene leverni a port. Ők ugyan úgy elszenvedői ennek, mint a betegek. És sokan ezek miatt hagyták el ezt a pályát.
-Ma 30.000-nél több ápoló hiányzik a rendszerből, a többiek viszik a terhet helyettük, belerokkanásig. Ebbe nem lehet nem belefáradni, ettől nem lehet nem kiégni? Emiatt, s a feléjük áradó gyűlölet miatt nem érezhet elviselhetetlen lelki, fizikai fáradalmat az egészségügy dolgozója? Valóban megéri ezen a pályán maradni? Gyanítom, hogy a kommentelők többsége az első egészségügyben ledolgozott napja után lelépne. Igaz, kritizálni, osztani az észt, azt könnyebb.
(Megjegyzés: Miskolcon a megyei kórházban az egyik nővér -a nővérpult mellett voltam, hallottam a beszélgetést ) szóban jelezte a főnővérnek, hogy felmond, nem bírja tovább a terhelést, azt, hogy folyamatosan két-három ember helyett kell dolgozni. A főnővér szó szerint kiakadt, mert nem tudta, akkor hogyan működik tovább az osztály, hiszen most is kevesen vannak….)
Csak a betegnek rossz?
Ami a sürgősségi ügyeleteken van, az valóban rémálom sokszor. Csak a betegeknek? Az ott dolgozó ápolóknak, orvosoknak bizonyára maga a paradicsom. Biztosan van véleményük, de azt a nyilvánosság felé nem mondhatják el, mert a még életben lévő szabályozás szerint ezért lapátra tehetik őket. Ők is kiszolgáltatottak lettek az elmúlt évek során. S mi van azokkal, akik évek óta 2-3 ember munkáját végzik , hétvége, ünnepnap, családi együttlét szinte ismeretlen fogalom számukra.
De…a kommentelők egy része szerint „…kuss, örüljenek, hogy dolgozhatnak!…”
És milyen a beteg?
Kiszolgáltatott, fájdalmai vannak, kétségbeesett, segítséget vár. Nem esik neki jól az oda nem figyelés, a rossz szó, s nemtörődöm hozzáállás, ennek ellenére türelmesen vár. Persze vannak azért olyanok is, akik nem tudják merre is vannak arccal.
Az egyik beteg a megyei kórházban méltatlankodott, mert 8 órára ígérték a műtét kezdetét, s már 10 óra van, de még semmi. Hiába mondták neki, hogy az éjjel 2 mentőhelikopter szállt le, egész éjszaka műtöttek az orvosok, dolgozott a műtői személyzet, még nem fejezték be a műtétek sorát. Közölte: őt ez nem érdekli, panaszt fog tenni, hívják oda az igazgatót. Erre mondják, a többit fedje homály.
Vagy amikor 10-en jöttek beteglátogatóba, ment a „mulatási”, hiába szólt a nővérke, hogy két látogató maradhat, s nem szabad zajongani. Ki lehet találni a reakciót.
Ezek is mindennapos történetek, amit át kell élni az egészségügyben dolgozóknak. De ezekről nem szól a fáma. Az egészségügy dolgozóiról igen.
Hogyan tovább?
Sok probléma feszíti az egészségügyet, ezt mindannyian tudjuk, hatalmas munka vár a kormányra. Attól jobb lesz, ha jó néhányan gyűlölködnek? Az ilyen bejegyzések vonzóvá teszik ezt a hivatást? Ettől több dolgozó lesz a kórházakban, rendelőkben? Nem, nem.
Mint leírtam, sok keserű esetet nyeltem le betegként. Sokat!
De mind Kazincbarcikán, mind Edelényben, mind a megyei kórházban, valamint a fővárosi baleseti intézetben a betegekért dolgozó, empatikus, segítő, szakmájukat ismerő orvosokkal szakdolgozókkal, ápolókkal találkoztam. Mindenhol ők voltak többen.
A rendszer, az infrastruktúra (ágyak, fürdők, étkezés, épület állapota, bútorzat, stb.) többségében ott is kritikán aluli volt, de ők jelentették az emberi hangot, a gyógyulás reményét. Köszönöm nekik!
A lényeg
Beszéljünk a gondokról őszintén, a tények figyelembe vételével. Ne az indulat, az alpári stílus vezérelje gondolatainkat! Ne azon nőjenek fel gyermekeink. S becsüljük meg azokat, akik azt megérdemlik.
Ezek, valamint a tények, s az emberi tisztelet számít.
-rizner-
Borítókép: facebook