i
Sike Ferencnével, a Tisza sziget szervezőjével, a helyi csoport vezetőjével beszélgettem a magyar vidék helyzetéről. A vidék ma sokféle gonddal küszködik, a problémák többsége függ földrajzi fekvésüktől, azaz város közeli települések-e, vagy sem, milyen messze vannak a járási központtól-, vagy megyeszékhelytől. De meghatározó tényező a lakosság száma, etnikai összetétele, a szakképzettség, munkalehetőség, jövedelmi viszonyok, stb. Sike Ferencné sokat jár vidékre, beszélget az ott élőkkel, adományokat visz a rászorulóknak, ebből adódóan jó rálátása van a meglévő problémákra.
A sokrétű gondok szemléltetésére szerkesztőségünk készített két táblázatot, melyet ajánljuk mindenki figyelmébe, érdemes azokat áttekinteni. Az egyik a B-A-Z megyei 4-es OEVK települései lakosságszámának változása, a másik pedig az elöregedő és fiatalodó települések listája.
A gondok sokrétűek, mindenre nem tudtunk választ keresni terjedelmi okok miatt. Ezzel együtt tanulságos volt a beszélgetés Sike Ferencnével.
– A Tisza pártnak a vidékhez való viszonyát, terveit szeretnénk áttekinteni. Ön nagyon sokat jár vidékre. A Borsodi 4-es OEVK-be 82 település tartozik, ebből 3 város. Tudom, ez nehéz kérdés, de a könnyebb áttekinthetőség érdekében a meglévő problémákat miként lehet 3-4 csoportra bontani.
-A Tisza programjában benne van a vidékfejlesztés, ennek kapcsán a közlekedés fejlesztése, az egészségügyi ellátás, oktatás, képzés átalakítása, stb. Szerintem, ha csak a borsodi, nógrádi térséget nézem, óriási feladat a meglévő problémák felszámolása, ez nem fog menni egy ciklus alatt. Sajnos a gondok a rendszerváltás óta léteznek, erősödtek, tehát nem csak az elmúlt 16 év elhibázott vidék politikájával kell szembenézni.
Orvosi ellátás, munkanélküliség, szakképzettség hiánya, közutak állapota, tömegközlekedés hiánya, s lehetne sorolni a gondokat, melyeket nehéz lenne 3-4 elemre bontani, erre nem is merek vállalkozni, hiszen ahhoz egy pontos elemzésre van szükség. Azért is, mert vannak minden települést egyformán érintő gondok, s vannak olyanok is, ami az adott település sajátossága. Én inkább arra vállalkozom, hogy tapasztalataim alapján kiemelek olyan elemeket, amelyek nélkül nincs vidékfejlesztés, sikeres felzárkóztatás.
Ami talán az alapot jelentené, s szerintem prioritásként kell kezelni, az oktatás és szakképzés kérdése. Ha átalakítják az oktatást, különös figyelemmel az általános iskola alsó tagozatára és a szakképzésre, komoly változást indíthatna el. Az elmaradott, s javarészt a romák lakta településen ezek nélkül nem lesz előrelépés.
A másik fontos probléma, amit a falvakban élők fogalmaztak meg, a munkalehetőség. Rengeteg helyen megfordultam, s, ha megkérdeztem, mi a legfontosabb tennivaló, a válasz: legalább közmunka legyen, de valami értelmes közmunka. Szívesen foglalkoznának állattartással, fóliázással. Valami olyasmit kellene visszahozni, mint ami a Tsz időkben volt, az akkori háztáji gazdálkodás mintájára.
Sajnos a közmunkaprogram is annyira leépült, hogy anyagot se nagyon adnak a feladatokhoz, munkaruhát se kapnak a mindennapi munkához. Az önkormányzatoknak pedig ezekre nem nagyon, vagy egyáltalán nincs pénzügyi kerete.
Én végig jártam rengeteg települést, többek között Abaújszolnokot, Gadnát, Csenyétét, Tornanádaskát is. Nagyon sok helyen szó szerint nyomortelepek vannak, amiket fel kell számolni.
Édesanyám itt volt tavaly, elvittem őt is Csenyétére. Sírva ült vissza az autóba. Azt mondta, hogy a budapestiek nem tudják elképzelni, milyen nyomor van vidéken. Azt is mondta, hogy „lányom, én sem, mert a II. világháború után sem éltünk így”.
Felfoghatatlan, ahogyan emberek élnek a XXI. században. Vannak települések, ahol van népkonyha, ott legalább az ebédet el tudják vinni, de ahol nincs, ott marad az éhezés. Tudom, nehéz ezt elhinni, de ez attól még tény, valóság. Tény, hogy vannak éhezők ma a magyar vidék településein.
–Visszatérünk majd e témára, de vizsgáljuk meg azt is, milyen morális állapotban vannak e települések?
-Sajnos nagyon sok településen, s minél kisebb, minél szegényebb a közösség, annál inkább tetten érhető, hogy a polgármester kiskirályként viselkedik, zsarolja az embereket. Megvan, hogy ki kap közmunkát, és ki nem. Akiről tudták, hogy a Tiszával szimpatizál, vagy ellenvéleménye van a polgármesterrel szemben, azt kizárták a közmunkából, és sok más támogatási lehetőségből.
Rengeteg olyan település van, ahol kizárólag a polgármester rokonai dolgoznak az óvodában, közmunkán, stb. Olyan eset is előfordult, hogy a polgármester ad kölcsön kamatos pénzt, akiknek adott, azok dolgozhatnak közmunka program keretében, hogy vissza tudják fizetni a tartozást.
Ha nem tudja azt az illető visszafizetni, akkor a tartozás fejében elviszik dolgozni Budapestre, vagy az ország más részére. Ez sajnos mindennapos dolog, a mai magyar valóság egy része.
Akkor ez olyan, mint valamiféle emberkereskedelem?
Igen, ez így van, s ez szörnyű dolog. Igaz, erről nem nagyon mernek beszéli az emberek, mert akkora kiszolgáltatottságban élnek. Ilyen helyeken a mostani állapotok alapján nem a felzárkóztatás, a segítség a cél, hanem ennek pontosan az ellenkezője, a kiszolgáltatottság fenntartása, ami lehetőség az emberek folyamatos függelemben tartására. Miért? Mert a kiszolgáltatott ember a legjobban kihasználható, megvezethető, félelemben tartható. Sok olyan településvezető van, aki ebből profitál, ezért érdeke ennek a helyzetnek a fenntartása. E tekintetben a választások idején Tiszabura kapott sajtófigyelmet, pedig ami ott történt, itt is létezik.
–Jellemző, hogy óriási különbségek vannak a települések között, már emiatt sem lesz könnyű a helyzet rendezése.
-Ez így van. Megdöbbentő, hogy az egyik település tiszta, rendezett, tele van autóval, két településsel arrébb pedig nyomortelep a község egy része, vagy egésze.
Ez utóbbi településen sok embernek, mint említettem, esélye sincs, hogy kapjon közmunkát, legyen minimális bevétele a megélhetéshez.
A vidéket fejleszteni kell, ebben benne van az egészségügy, az oktatás, a közlekedés, az ellátás, a közismeret elsajátítása, stb.
S ami még gond, amire megoldást kel találni, a munka lehetősége. Vállalkozások munkahelyet ezekben a kisfalvakban nem tudnak teremteni, ezért itt állami segítségre lesz szükség.
–Erre szerettem volna rákérdezni. Két óriási, egymással összefüggő gond van. Az egyik, hogy sokfelé olyan járhatatlan utak vannak, ahonnan elmenni dolgozni szinte lehetetlen. A másik a helyi munkalehetőség hiánya. Mi ebből a kiút?
-Elsődlegesen a munkahely a legfontosabb. Olyan közmunka kell, aminek van értelme, amiből tanulnak, ami később is hasznosítható. Ehhez persze olyan polgármester is kell, aki ezt képes biztosítani. Ez egy nagyon nehéz és összetett feladat,
Ha csak a jelenlegi, elégtelen számú közmunka van, meg a segély, abból még nem fognak tudni megélni. Ha van úthálózat, közlekedés, szakmai ismeret, akkor nagyobb lehetőségük van elutazni és munkát találni.
Persze ez a helyzet nagyon összetett. A szegényeket kihasználni a legkönnyebb. Vannak olyanok, akiket a vállalkozók Pestre vagy máshová visznek. Elképesztően rossz körülmények között laknak, a napi bejelentéssel, fizetéssel pedig visszaélnek.
Lehet mondani, ezzel nem léptek előbbre a rászoruló családok.
Régen, amikor polgármester voltam Ormosbányán, közel 200 közmunkás dolgozott, 16 önkormányzati bérlakást újítottak fel, értéket teremtettek. Igaz, akkor még voltak szakképzett emberek is munkanélküliek között, kőműves, burkoló, vízvezeték szerelő, szobafestő, stb. Most már a közmunkában javarészt olyan emberek foglalkoztatása történik, akik teljesen lecsúsztak. Alkoholisták, drogosok. Olyan szinten vannak lecsúszva, hogy ők alkalmatlanok arra, hogy valahol 8 órát végig dolgozzanak.
Arról még nem volt beszélgetés képviselő úrral, hogy ezeket a meglévő, s rendkívül összetett problémákat miként lehet és kell kezelni a 4-es sz. OEVK-ban, milyen elképzelések vannak ezek feltárására és megoldására.
Korai is lenne, hiszen egy nagyon pontos látleletre van szükség. Most azt tartom fontosnak, s erre kérdőívet is állítottam, állítottunk össze, hogy megkérdezzük az ott lakókat, nekik mi a legnagyobb gondjuk, minek a megoldása a legfontosabb.
A választókerülethez 82 település tartozik, ebből 3 város, 2 nagyközség és 77 község. A probléma is ennek a számnak megfelelő. Mondhatom: óriási a kihívás, minimum 36 év lemaradását kell felszámolni.
Egy példa: óvodába a 4. faluba kell elvinni busszal a kisgyereket, nincs olyan járat, ami őket összeszedné, elvinné. S ha szülő elviszi, mivel megy haza? Mert visszafelé már nincs buszjárat. Úgy tűnik, hogy vidék egy részén az iskolásokhoz igazodik a buszjárat, más időpontban nincs tömegközlekedés.
A problémát tetézi, hogy az ilyen településen autó se nagyon van. Ha valakinek mégis van, az jó pénzért viszi el bevásárolni, ügyet intézni az arra rászorulókat.
Én nagyon bízom abban, ha jönnek majd az Uniós támogatások, akkor a legfontosabbal, a képzés átalakításával megindulhat a vidék felzárkózása.
A meglévő gondok orvoslására egy példa. Volt olyan közmunkásunk, aki hegesztőként végzett, de eljött dolgozni az önkormányzathoz,- akkoriban több hegesztéssel kapcsolatos munka volt Ormosbányán,- azért , hogy megtanulja a szakmát a nálunk dolgozó „mestertől”. Ő ezzel a szakmával szeretett volna boldogulni, de az iskolában csak elméleti képzést kapott.
Ezért lesz fontos a képzés átalakítása.
Az oktatást is érdemes újra gondolni. Hiába mondják, hogy 18 éves korukig legyen kötelező az oktatás, a mostani fiatalok jelentő része nem akar, nem fog addig tanulni. Ha valami munka van, akkor viszont dolgozni akarnak, pontosan, odafigyeléssel. Erre személyes tapasztalatom is van, hogy milyen elánnal dolgoznak azok, akik nem akartak tanulni. Ennek ellenkezője is létezik, természetesen.
Van sok olyan fiatal, aki tanulni akar, céljai vannak, de a család nem tudja az ezzel kapcsolatos költségeket vállalni, azokat segíteni, támogatni kell. A segélyből a kollégiumi étkezést, a felszerelések vásárlását, stb. nem tudja a család biztosítani. Nem csupán emberség kérdése, hanem össztársadalmi érdek, hogy az ilyen fiatalokat támogassuk.
–A beszélgetésük során végig jelent volt egy ki nem mondott kérdés. Hogyan lehet morálisan, szociálisan felemelni az ilyen mértékben perifériára került embereket? Talán ez az egyik legnagyobb kérdés és kihívás.
-Ez így van. Azok, akik 50-60 évesek, s ilyen nyomorban élték le az életüket, azoknál nagyon nehéz lesz változást elérni. De a gyerekeiket támogatni kell, hogy ne abban a mintában éljenek, mint a szüleik, rokonaik. Ne abban nőjenek fel, hogy nagyapám, apám, rokonaim munkanélküliek, összeteszik a kezüket, ha néhány hónapra kapnak közmunkát, aztán, ha annak vége van, a szegénységet felváltja a nyomor.
Ezt megváltoztatni nagyon nagy feladat, de nincs más út. S a fiatalok között sokak szeretnék, ha életük jobbá válna. Ez generálhatja, segítheti a változást.
Hogyan látja, a városok kivételével mekkora azoknak a településeknek a száma, amelyek fizikálisan, s mekkora azoknak, amelyek morálisan vannak válságban, mondhatjuk úgy is, leépülve?
Szerintem szociális sokkal többen. Ennek oka többek között az alacsony nyugdíj, az évek óta nem emelkedő családi pótlék, a járadékok alacsony összege, a munkalehetőség hiánya, stb. Ezeket szándékosan tartották ilyen alacsony szinten. A nyugdíjak esetében, ha maradt volna a svájci indexálás, ma más lenne e réteg vásárlóereje, megélhetésének biztonsága.
A szociális válság nagyon mély, még azokon a településeken is, amelyek közelebb vannak a városokhoz, a járási székhelyhez.
Több más jellegű válság oka a földrajzi fekvés. Ha húzok egy vonalat, s ezek mentén, ahogy távolodok pl. Szikszótól, Edelénytől az északi határ felé, megváltozik minden. Eddig nagyjából rendben van a közlekedés, de innentől az északi határ felé már halmozódnak a gondok. A közlekedés, úthálózat minősége drámaian rossz, nehéz eljutni a járási központokba, kórházba, iskolába, hatalmas gond a bevásárlás, munkalehetőség a nullához közelít, s lehetne sorolni a halmozódottan jelentkező gondokat.
Én úgy látom, hogy a fizikális leépülés az a települések minimum 20 %-át érinti. Mint mondtam, a szociális válság messze több települést és több embert érint.
Ott, ahol kartonpapír van az ablakokon, egy szobát tudnak csak fűteni, eszköz sincs, amin főzzenek, s a település minden háza ilyen, az a valódi nyomor, azon változtatni kell. Ez a Tisza feltett szándéka.
–Ebben teljesen igaza van, de adódik egy másik kérdés, jelezve egyébként a gondok összetettségét. Ha sokan kapnának új házat, szociálisan, morálisan biztosan tudnának megfelelően élni?
-Nagyon sok emberrel beszéltem, akik elmondták, hogy a településükön élő emberek jó része alkalmatlan arra, hogy elvigyék máshová dolgozni, de ha helyben volna közmunka, értelmes közmunka, akkor más volna a helyzet. A közmunkában, ha nőne a támogatás, pl. a házak rendbetételét is el tudnák végezni. Ma az enyémet, holnap a tiédet, s így tovább. Ha saját házaikat teszik rendbe, ablakokat cserélnek, villanyhálózatot készítenek, renoválják a falakat, annak már más lesz az értéke, talán jobban megbecsülik.
Az én véleményem az, hogy ez a gondolkodásmódot más- és jobb irányba tereli.
Legyünk őszinték, nagyon sok olyan ház van, amelyiknek még alapja sincs. Ha a hatóság megvizsgálná, azonnali bontást rendelne el. Ez csak egy fontos tény és fontos utalás a gondok sokrétűségére, súlyosságára, a megoldandó feladatokra, a sok helyen meglévő nyomorra.
Ha pedig beindulnának azok a képzések, hogy bizonyos szakmák legfontosabb alapjait (kőműves, szobafestő, asztalos, bádogos, burkoló, stb.) megtanulhassák, az minőségi változást is hozna.
Ezért mondtam azt, hogy erre a hatalmas munkára egy ciklus kevés, az alapokat le lehet rakni, a változást el lehet indítani, de a megoldáshoz több idő kell.
–A végére illenék egy optimista gondolat. Mit tud reményként mondani?
-Én tudom, vannak olyan emberek, akiknél már nem lehet változást elérni, „belenőttek” a gondokba, a nyomorba. A fiatalok esetében tapasztalható, hogy ők szeretnének kitörni ebből, s őket ezért segíteni kell.
Hiszem és tudom, hogy a Tisza vidék programja elhozza a változást, azt a változást a vidékiek életében, ami össztársadalmi érdeket szolgál.
–Így legyen! Köszönöm a beszélgetést!
-rizner-
Borítókép: Sike Ferencné
