Egy boldvai tehetség, kiemelkedő szinten zongorázik, s 15 évesen megtartotta élete első nagykoncertjét. Ő Ruszó Oszkár Zsolt, 15 éves diák, a helyi Szathmári Király Ádám Körzeti Általános Iskola tanulója.
Tehetsége igazolására annyit, ha rendezvényeken fellép, vastapssal jutalmazza a közönség zongorajátékát.
Csendes, visszahúzódó fiú, nem tolakszik a társaságban és a társalgádban sem, de hihetetlen okosan, felnőttesen gondolkozik az életről, a jövőről. Öröm volt vele beszélgetni.
–Most fejezted be az általános iskolát, hol folytatod a tanulmányaid?
-A Miskolci Bartók Béla Zene- és Táncművészeti Szakgimnáziumban.
–Akkor mondhatom, te elkötelezted magad a zene mellett. Mióta zongorázol?
-Igazából 7 éve zongorázom, másodikos korom óta, s azt szeretném, ha ez töltené ki az életem.
–Melyik iskola növendéke vagy?
-A szendrői Ujj Viktor Géza Alapfokú Művészeti Iskola itteni tagozatában zongorázom, tanárom Lonkai Zsófia.
–Miért a zongorát választottad?
-Nekem megtetszett a hangzása, s szerintem ezen a hangszeren lehet legjobban kifejezni az érzéseket.
–Mennyit gyakorolsz, hogy ilyen profi módon tudsz zongorázni?
Naponta 3-4 órát. Szerencsémre otthon is van zongora, ami nagyban segíti a gyakorlást, a tanulást.
–Van-e olyan zeneszerző, vagy zenei korszak, ami a kedvenceid közé tartozik?
-Romantika az a korszak, amit különösen szeretek, s a zeneszerzők közül pedig Chopin. Szeretem még Liszt Ferenc zenéit, tisztelem munkásságát.
–Az látszik, hogy a te életed meghatározó eleme a zongora. Ha belegondolsz a jövődbe, álmaidba, hová szeretnél eljutni?
-Azt szeretném, hogy teljesüljön az álmom, s a zongorázásommal bejárhassam az országot.
–A te életed mennyire tölti ki a zongorázás?
-Nagyon, hiszen nincs olyan nap, amikor ne ülnék le zongorázni. Őszintén mondom, nem tudom elképzelni az életem zongora nélkül.
–Milyen érzés az, ha a fellépéseid után kitör a tapsvihar? Én részese voltam több ilyen rendezvénynek.
-Nagyon boldog vagyok, s ilyenkor eszembe jut, hogy megérte a rendszeres gyakorlás, a nagyon sok gyakorlás. Az, hogy másoknak örömöt szerzek.
–Te még gyermekkorú vagy, fontosak a barátok, haverok. Mennyi időt vesz el a korosztályoddal való kapcsolattartástól a zongorázás?
-Naponta gyakorlok 3-4 órát, így természetesen sokat, de valamit valamiért. Azaz, ha szeretnék jó zongorista lenni, annak ez az ára, amit én nem bánok.
–Ez egy nagyon felnőttes, céltudatos kijelentés. Így tervezed a jövődet?
-Igen, hiszen szeretném valóra váltani terveim.
–Ha már a társas kapcsolatoknál tartunk, megkérdezem, te sokat használod a facebookot, leköt az, ami ott található?
-A facebookot nem nagyon szeretem, mert zavarnak a mostani hírek, meg tele van rengeteg hülyeséggel.
–Fordítsunk egyet a beszélgetés menetén. A családban van hagyománya a zenélésnek. Tudnak téged támogatni?
– Igen, a szüleim mindenben támogatnak, amiért nagyon hálás vagyok.
Édesapám nem zenél, semmilyen hangszeren nem játszik, de az ő családjának tagjai, testvérei, rokonai igen. Van aki zongorázik, van , aki hegedül, vagy nagybőgőzik.
–Van olyan, hogy összejöttök, közösen zenéltek?
-Igen, sokszor előfordul, ezek szép és felemelő események. Általában akkor jövünk össze, ha van erre idő, telefonon egyeztetünk, s összejövünk. Ezek egy nagyon jóhangulatú családi koncertek.
–Mi az üzeneted a korosztályodnak, vagy azoknak, akik zenét tanulnak??
-Akik zenét tanulnak, azt mondanám, soha ne hagyják abba, mert mindig a gyakorlás, a kitartás és alázat elő fog jönni, ha a sikert akarja valaki.
A korosztályomnak pedig, hogy akarjanak valamit az élettől, valami értékeset.
-Kedves Oszkár, hogy időt szakítottál erre a beszélgetésre, s kívánom, hogy valóra váljon minden álmod!
-Köszönöm szépen!
-rizner-