Dr. Bene József: „Európai szintű fejlesztést kívánunk megvalósítani.”
Az edelényi Koch Róbert Kórház orvosigazgatója Dr. Bene József főorvos, aki 2024. decemberében került az intézményhez, majd 2025. június elsejétől tölti be az orvosigazgatói megbízatást. Vele beszélgettünk az egészségügyről, az edelényi kórházról, a tüdő megbetegedésének okairól, a jövőről.
– Kedves főorvos úr, ön az intézmény orvosigazgatója. Avassa be olvasóinkat abba, mi az orvosigazgatói feladata?
– Nyilvánvalóan a szakmai irányítás. A hétköznapi orvosszakmai munka, az orvosszakmai fejlődés irányítása, illetve a szakmai protokollok megfelelő követése. Tudományos munkában, konferenciákon való részétel. Van mit tenni e megbízatás kapcsán.
– Említette a protokoll kifejezést. Mit jelent ez a gyógyító munkában?
– A protokoll lényege, hogy a gyógyító munkában, a kivizsgálások során a nemzetközi előírások érvényesüljenek, annak megfelelően tudjunk eleget tenni feladatainknak. Úgy is fogalmazhatok, hogy az előírásokban meghatározottak szerint dolgozzunk, az ott leírtak érvényesüljenek a betegellátásban a betegek érdekében.
– Megfelel-e a tényeknek az az állítás, amit sok helyen lehet hallani, olvasni, hogy az edelényi Koch Róbert Kórház tüdőgyógyászati kórház?
– Igen, hiszen kórházunk fő profilja a tüdőgyógyászati betegek, illetve a daganatos betegek kezelése, kivizsgálása, a megfelelő terápia biztosítása. Mindezek mellett az intézményben van rehabilitációs és krónikus osztály is. Számokkal érzékeltetve, kórházunkban 235 betegágy van, ebből 44 krónikus belgyógyászati ágy, 35 rehabilitációs, a többi, azaz 140 ágy pedig az aktív tüdőgyógyászati ellátást szolgálja.
-A bányák működése idején a legismertebb tüdőbetegség a szilikózis volt. Változott-e a tüdőbetegségek összetétele, s ha igen, miben?
-Igen, sokat változott az elmúlt évek során. A bányák bezárásával az ottani munkával összefüggő megbetegedések, pl. a szilikózis, visszaszorultak.
Mostanság a krónikus légúti megbetegedések, amit úgy hívnak, hogy COPD, azaz fokozatosan romló, tartós tüdőbetegség, amelyben a légutak beszűkülnek és a légzés nehezítetté válik, került a középpontba, ezek száma továbbra is igen magas.
Sajnos környezetünkben nagy mértékben megemelkedett a tüdődaganatos betegek száma. Ennek a kivizsgálása kórházunkban nagyon rövid idő alatt és nagyon gyorsan megtörténik. A kezeléseket is rövid időn belül tudjuk biztosítani, ami lehet műtét, kemoterápia, immunterápia, sugárterápia. Miután mind a kivizsgálásra, mind a kezelésre nagyon gyorsan sor kerül, ezért különböző helyekről, pl. Debrecenből, Nyíregyházáról, Pécsről is küldenek betegeket hozzánk.
– Azt lehet-e tudni, hogy mi okozza a tüdődaganatok számának drasztikus megemelkedését?
– Több tényező is befolyásolja ezt. Elsőként kell megemlíteni a környezeti károsító hatásokat. A környezeti tényezők mellett közrejátszik a genetika, de a stressznek is komoly szerepe van, ami az immunrendszert gyengíti. A legyengült immunrendszer esetén gyakrabban alakulnak ki daganatos betegségek.
– A környezeti hatások esetén befolyásoló tényező lehet-e, hogy a lakások fűtése során olyan anyagokkal tüzelnek, aminek következtében jelentős mennyiségű károsanyag kerül a levegőbe?
– Igen, ez sajnos komoly hatást fejt ki környezetünkre, a Sajó és a Bódva völgyére. De ilyen megbetegítő tényezők a levegőbe kerülő növényvédőszerek, valamit a repülőgépek kerozin égéstermékeiből származó kemikáliák, és a dohányzás. Ma tehát sokféle negatív hatás éri, károsítja az emberek légzőszerveit, nagyobb odafigyeléssel kellene szervezni életünket, kerülni a káros hatásokat.
– A gyógyító munka fontos elemei a megfelelő szakember, azaz orvos, ápoló megléte, valamint a megfelelő diagnosztika. Ezeken a területeken -hazai és nemzetközi szinten is- jelentős a fejlődés. Önök mennyire tudnak ezzel lépést tartani?
– Én úgy gondolom, hogy kórházunk szakmailag nagyon gyorsan fejlődik, megfelelő orvosokkal, szakdolgozókkal rendelkezünk.
Az utóbbi másfél évben rengeteg új eszközt vásároltunk, ezekkel Magyarország vezető tüdőgyógyászati intézményévé váltunk. A további fejlesztésekkel próbálunk olyan eszközparkot kialakítani, amellyel nemzetközi szinten is elismert tüdőintézet lehetünk, ez szakmai célunk is. Ehhez, mint mondtam, a diagnosztika további fejlesztése az egyik kulcs, a másik a kollégák magasabb szintű nemzetközi képzésének biztosítása.
A legutóbbi fejlesztések révén van CT, EBUS (endobronchialis ultrahang), C karos röntgen kórházunkban. Próbálunk még egy új EBUS készüléket beszerezni, illetve a tüdőgyógyászati kivizsgáláshoz szükségen különlegesen speciális eszközöket.
– Ezek az eszközök milyen betegségek diagnosztizálására, kezelésére használhatók?
– A CT sokféle megbetegedés, tüdő, szív, agy, egyéb szervek megbetegedésének diagnosztizálására alkalmas, vagyis komplex diagnosztikai eszköz.
Az EBUS a hörgőtükrözés, különböző tüdőbetegségek, különösen a daganatos betegségek, immunbetegeknek, hematológiai betegeknek a vizsgálatára, a megnagyobbodott nyirokcsomók esetén szövettani mintavételre alkalmas.
A C karos röntgen azért fontos, mert a bronchoscopia vizsgálatok során ezt használjuk a műtőben, be tudjuk forgatni 360 fokban, jobban át tudjuk vizsgálni a mellkas elváltozásait. Ez a készülék szolgálja a diagnosztizálást és a betegség után követését.
-Mik azok az eszközök, amiket még szeretnének vásárolni a betegellátás színvonalának emelése érdekében?
.Vannak az intervenciós bronchológiában olyan szükséges eszközök, amellyel a tüdő perifériás részén található daganatos elváltozásokból tudunk szövettani mintát venni. Eddig ez csak műtéti eljárással volt lehetséges. Ennek az eszköznek a segítségével műtét nélkül, a tüdő hörgőrendszerén keresztül lehet elérni a daganatot, és onnan szövettani mintát venni. Ennek az eszköznek a beszerzését próbáljuk rövid időn belül megvalósítani.
Ilyen eszköz még nincs Magyarországon, Európában is csak 4 helyen áll rendelkezésre.
-Amiről eddig beszélgettünk, az a gyógyítás szakmai része, ami nélkül valójában nem is létezhet gyógyító munka. Most fordítsunk a beszélgetés menetén, nézzük a kórházat a betegek olyan szemüvegén keresztül, ami a közérzetet, komfortot, biztonságérzetet befolyásolja.
Az egyik ilyen tényező, az intézmény kinézete. Az edelényi kórház inkább hasonlít szállodára, mint kórházra. Ez tudatos fejlesztés eredménye? A másik kérdésem: több intézményre van rálátásom, s úgy vélem, hogy itt Edelényben kiemelkedően empatikus egészségügyi személyzet dolgozik. Ön is így látja?
A harmadik pedig az étkezés. A beteg számára a bezártság, a betegség átélése miatt fontos, kiemelt és várt esemény az étkezés. S itt, az elmondások szerint jó minőségűek az ételek. Hogyan lehetséges ez?
-Vegyük sorjában mindazt, amit felvetett. Én azt tartom nagyon fontos kérdésnek, hogy amikor a beteg bejön az intézménybe, mi az első benyomása?
Talán számukra is a legfontosabb, hogy tisztaság legyen, jó illat legyen, ne legyenek sérült falak, bútorok. Azaz ne a szokásos „kórház szag” fogadja őket. Igyekszünk ezért mindent megtenni, a sérült falakat, bútorokat javítani. Naponta többször tisztítják a folyosókat, különböző helyiségeket kézzel, géppel. Én úgy gondolom, hogy mind a betegek, mind az itt dolgozók számára biztosított a maximális tisztaság.
Meghatározó és kiemelt szempont a dolgozók hozzáállása Én azt biztosan tudom mondani, hogy kevés olyan intézmény van, ahol ennyire empatikusak az orvosok, szakdolgozók, asszisztensek. Itt mindenki úgy tekint a betegre, mintha a közösségünk tagja lenne, ezért sokszor lehet bárkinek olyan érzése, mintha egy nagy családhoz tartozna, nem pedig kiszolgáltatott, kívülre rekesztett beteg lenne.
A harmadik az étkezés. Mind biológiai, mind pszichés szempontból fontos, mi kerül a betegek elé.
Szerencsések vagyunk abban, hogy itt Edelényben a konyhán semmiféle fagyasztott terméket nem használunk, a zöldségfélék, húsáruk reggel frissen érkeznek, ezekre külön beszállítóink vannak. A dolgozók is ugyan azt az ételt fogyasztják, mint a betegek, így van visszacsatolás is arról, hogy mit, milyen minőségű ételt esznek a betegek. Örülök annak, felém is az a visszajelzés, hogy összességében megfelelő az ételek minősége, mennyisége.
– Eddig a gyógyító munka különböző szegmenseiről beszélgettünk, de nem érintettük a humán erőforrást. Mit tud ezzel kapcsolatban az olvasók elé tárni?
-Kórházunk a szükséges személyi feltételekkel rendelkezik. 24 orvos kolléga dolgozik nálunk, az ápolói létszámunk is megfelelő, több diplomás nővérünk is van. Megítélésem szerint kórházuk a humánerőforrás tekintetében jól áll, biztosított a megfelelő szintű betegellátás.
Korábban érintettük már, hogy mennyire fontos az empátia. Arra törekszünk, hogy jó légkör alakuljon ki, családi, baráti közegben dolgozhassunk. Nálunk nagyon fontos a reggeli időszakban az orvosi megbeszélés, a nővérekkel való kapcsolatépítés, hiszen a gyógyító munka fontos részét ők végzik. S fontos a betegekkel való empatikus kapcsolat, mert ez jelentős segítség gyógyulásukhoz, a kórházba vetett bizalmukhoz.
-Milyennek látja a kórház kollektíváját?
-Nagyon jó közösség alakult ki annak ellenére, hogy különböző korosztályok (fiatalok, középkorúak, idősebbek) dolgoznak együtt mind az orvosi, mind az ápolói területen. Empatikus a közösségünk, közös céljaink vannak, nincsenek civakodások, furkálódások.
Mi igyekszünk mindent megtenni a magas színvonalú szakmai munkáért, az összetartó, empatikus közösség kialakításáért.
Természetesen vannak olyan folyamatok, amire külön figyelni kell. A kórházban végzett egészségügyi munka fizikálisan, pszichésen is nagyon megterhelő.
Az az általános, hogy ebben a munkában 5 év után elkezdődhet a kiégés, ami 8-10 év múlva tetőzhet. Ezért fontos a szakdolgozók esetében, hogy megfelelő időben új feladatokkal, megbízásokkal találkozzanak. Érezzék, hogy szükség van rájuk, s más területen is ki tudják magukat próbálni, ki tudjanak teljesedni, így nem válik egyhangúvá munkájuk. Nagyon fontos a kollektíva odafigyelése, segítő szándéka is, ami nálunk megvan.
Fontos az is, hogy az elismerés és a szükségesség érzése mindig jelen legyen. Éppen ezért értékeljük munkájukat minden lehetséges alkalommal. Én megköszönöm azt egy-egy beavatkozás, vizsgálat után, de a munkanap végén is. Érezniük kell, hogy fontos a személyük, figyelünk rájuk. Ezek olyan dolgok, amire mindannyian vágyunk, függetlenül attól, hogy hol dolgozunk, de az elismerés sajnos nem mindenhol jellemző.
– Ezt a szemléletet magával hozta főorvos úr, vagy az egyetemen tanították, felhívták rá a figyelmet?
– Nekünk nem tanították, magammal hoztam ezt. Én nem most kezdtem a pályámat az egészségügyben, hiszen egyetemi éveim alatt nővérként is dolgoztam Ebből adódóan átlátom a nővéri munkát, nagyon-nagyon tisztelem azt, amit a betegekért tesznek. Ezzel együtt megkövetelem az odafigyelést, az empátiát, de azt is tudom és látom, mennyit ér a jó szó, ennek mekkora motiváló ereje van. Mindenki vágyik az elismerésre, de a mai világban ez egyre inkább fogyóban van. Mi itt Edelényben másként gondolkozunk, ismerjük és használjuk a köszönöm, hálás vagyok, elismerem, jól dolgozott kifejezéseket.
Úgy gondolom, mind a nővérek, mind az orvos kollégák esetében figyelmeztetni kell őket, ha valamiben nem helyesen, nem megfelelően járnak el, de a jó dolgokat is észre kell venni, el kell ismerni, és azt meg is kell mondani.
– Mondhatjuk akkor, hogy az edelényi kórház egy jó intézmény, korszerű eszközökkel, felkészült orvosokkal, ápolókkal, szakdolgozókkal segítik a betegek gyógyulását?
-Így van, ez jellemző ránk, ilyen a kórházunk.
– Köszönöm, hogy segített betekinteni a kórházuk munkájába, az itt folyó betegellátásba! Kívánok szakmai sikereket, azt, hogy a tervezett fejlesztések megvalósuljanak. Bízom abban, hogy ehhez magánemberek, cégek is tudnak, akarnak majd segítséget nyújtani.
-rizner-