Ma az egészségügyi dolgozókat köszöntjük. Sokan panaszkodnak, panaszkodtak az egészségügy egyre romló színvonalára. Ez részben igaz is, de a is tény, ma a működőképesség döntően az ott dolgozók elhivatottságának, áldozatos munkájának köszönhető.
Köszönjük a rendelőkben, kórházakban, az egészségügy különböző területén dolgozók áldozatos munkáját!
Az egészségügyi dolgozók napja a magyar orvostörténet meghatározó alakjának, Semmelweis Ignácnak a születésnapjához kapcsolódik.
Július 1. Semmelweis-nap
Július elseje minden évben a magyar egészségügy ünnepe. 1818-ban ezen a napon született Semmelweis Ignác, a gyermekágyi láz okának felfedezője, akit ezért az anyák megmentőjének tartanak. Rájött, hogy a kórt maguk az orvosok terjesztik: a boncolásokat is végző orvosok a fertőtlenítő kézmosás hiányával adják át a szülő nőknek a fertőzést.
Ma már elképzelhetetlen, hogy vizsgálatokat, műtéteket végezzenek fertőtlenítés, sterilizálás nélkül, de a felfedezést az akkori orvostársadalom nem támogatta, csak évekkel később, halála után derült fény az eljárás hasznosságára. 2011 óta ez a nap az egészségügyben dolgozók számára munkaszüneti nap.
Semmelweis tanulmányai
1844. május 21-én Bécsben kapta meg orvosdoktori diplomáját.
Még ebben az évben, augusztus 4-én szülészmesteri oklevelét is átvehette, és egy évvel később, 1845. november 30-án sebészdoktorrá avatták. Ezután rögtön tanársegédi állást kapott Johann Klein (1788–1856) professzor szülészeti klinikáján, a bécsi közkórházban, az Allgemeines Krankenhausban.
A felfedezés
1847-es itáliai szakmai utazása után fájdalommal értesült barátja, kollégája haláláról; Jacob Kolletschka boncolás okozta vérmérgezésben hunyt el. Eltöprengett ezen és még az év márciusában felismerte, hogy az a betegség, amely barátja halálát okozta és az, amelyet gyermekágyi láz néven ismertek, azonosak.
Semmelweis első megállapítása
Semmelweis első megállapítása az volt, a klórmeszes kézmosás megszünteti a kézen a boncolás utáni hullaszagot. A későbbi összefüggésre ennek alkalmazása közben jött rá. Ekkoriban a kórokozó baktériumokat még nem ismerték, ám ez nem akadályozta meg a klórt abban, hogy a kézre tapadt baktériumokat is megölje. Szinte ismeretlen magyar szülészként csak szélmalomharcot tudott folytatni a kor tekintélyes, és különböző (ma már bizonyítottan téves) elméleteket hirdető szülészeivel szemben. A mikroorganizmusok felfedezése, Louis Pasteur munkássága hozta meg az áttörést, ennek nyomán kezdett Lister is 1865-ben (Semmelweis halálának évében) a karbolsavas antiszepszissel foglalkozni.
A bécsi közkórház szülészeti klinikáján 1847-ben[ rájött, hogy a gyermekágyi lázat az orvosok és orvostanhallgatók okozták azzal, hogy boncolás után átjártak az I. számú klinika szülészeti osztályára, és ott fertőtlenítetlen kézzel vizsgálták a várandósokat. A bábák nem végeztek boncolást, így a vérmérgezés eme speciális fajtája harmadannyi esetben fordult elő a szegényebbeket kiszolgáló II. számú klinikán, mint az orvosokén. Felfedezését még abban az évben közzétette. 1847 májusában kötelezte az orvosokat, az orvostanhallgatókat és az ápolószemélyzetet a szülészeti osztályaira történő belépés előtti klórmész-oldatos kézmosásra, majd októberben kötelezővé tette az egyes betegek vizsgálata közötti klóros kézmosást is (ami könyékig, körömkefével végrehajtva negyedórás procedúra volt). Akkoriban ezek rendkívül népszerűtlen intézkedések voltak, a statisztikai bizonyítékokat pedig egyszerűen komolytalannak tartották. Így kezdődött szélmalomharca az akkori hivatalos, tudományos világgal, amely a mikroszkóp alkalmazásával (amit ő nem is használt) sem jutott erre az egyszerű, empirikus következtetésre.
Semmelweis méltatlan halála
1865 júliusa közepétől kollégái szerint magatartásában az elmezavar jelei mutatkoztak; Bécsbe vitték és Balassa doktor beutalta a döblingi elmegyógyintézetbe. Agresszív magaviselete miatt ápolói súlyosan bántalmazták, valószínűleg ennek következtében két hét után meghalt.
Halála idején a teljes orvostársadalom ellene volt, mivel nem ismerték el, hogy ők maguk okoznák betegeik halálát, Semmelweis pedig nagy vehemenciával hirdette ezt.
A schmelzi temetőben temették el, temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg.