Kondó egy csendes zsákfalu Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, a Bükk-hegység mélyén, a Harica-patak völgyében, közvetlen rácsatlakozással a Sajószentpéter- Miskolc (Lyukóbánya) országútra. Persze nem volt mindig ilyen csendes, mint most. Egykoron több szénbánya is működött a völgyben, a kitermelt ásványt pedig vasúton, majd drótkötélpályán szállították Sajószentpéterre. Ez a korszak már vagy fél évszázada véget ért az aknák bezárásával, de bányászat után is van élet. Ezt bizonyítja Kondó története.
A bányászat 1882-ben köszöntött be Kondóra és 1967-ben, a tanbánya bezárásával köszönt el (lásd részletesen a hátra maradt ipartelep romjaival és a tóval kapcsolatos résznél). Tehát meglehetősen régen elbúcsúztak, de mint kiderült, csak a kitermeléstől, a bányászattól, mint szakmától csak jóval később, az utolsóként megmaradt borsodi mélyművelésű szénkitermelő hely, Lyukóbánya bezárásakor köszöntek el. Indításként erről az időszakról beszélgettünk Fajder Gábor polgármesterrel.
-Az igazat megvallva 69-ben születtem, akkorára minden bánya bezárt Kondón, de mint ide valósi, az idősebbektől, a családban hallottakból ismerem jól a történetüket. Talán nem is volt a faluban olyan család, amelyik valamilyen szinten ne kapcsolódott volna ehhez az iparhoz. Sokan kimondottan ezért jöttek ide Szabolcsból és az ország más részeiből egykoron. Befogadó népek éltek itt szerencsére. A lakosok a bezárás után se szakadtak el a bányától, mivel sokan Szeles aknára, Edelénybe, a többség pedig Lyukóbányába járt dolgozni. A bányászathoz kapcsolódó berentei (egykoron Kazincbarcika része- a szerző) erőműben dolgoztam én is, mint autószerelő, a testvérem meg Lyukóban volt bányász – adta meg az alaphangot, a személyes kötődését a témához a polgármester.
-A falu természetesen megérezte a bányák bezárását, hiszen a fizetések, hűségpénzek elmaradtak, ami nagy érvágás volt az itt élőknek. A törvény módosítást követően, akinek szerencséje volt, az 20 év munkaviszony után elment nyugdíjba. Akinek nem volt ilyen szerencséje az meg átképzés keretében új szakmát tanult, például biztonsági őrök vagy sofőrök lettek a korábbi bányászokból. Mások fogták a vándorbotot és a még az országban megmaradt bányákba mentek dolgozni a Dunántúlra. Olyan is volt, aki Spanyolországig meg se állt!- sorolta a polgármester a rendszerváltást követő átalakulás helyi lecsapódását.
Mint kiderült azonban nem volt jellemző az elköltözés, nem ürült ki a falu, hanem ingáztak a melósok. Vagyis a csalás maradt Kondón, a bányász pedig oda-vissza utazott a munkahelye és a lakóhelye közt. Munkásszállón éltek és jó esetben a hétvégére vagy szabadságra jöttek haza.
Elköltözni inkább családi okok miatt költöztek el. Ez azonban nem csak a falu, a környezet szeretete miatt alakult így, hanem a polgármester szavaival élve inkább a „röghöz kötöttség” miatt. Vagyis a kondói szép ház áráért a Dunántúlon vagy Budapesten jó, ha egy „egérlyukat” kaptak volna a bányászok, ezért inkább maradtak és élték az ingázók nehéz, kihívásokkal teli életét. Kondó (és Borsod) nem Amerika, ahol, ha új munkahely van a láthatáron, akkor a melós felmondja az albérletet és akár az állam másik végébe is elköltözik a meló miatt.
Kondó ugyan zsákfalu, de közel van Diósgyőr, Sajószentpéter és Kazincbarcika is. Különösen azóta gyorsult fel a közlekedés, hogy elkészült a Sajószentpéter, Kazincbarcika elkerülő út és a teherforgalom valamint a tranzit nem terheli a péteri, barcikai forgalmat. Benzinkút is van a falu mellett, ami ugyancsak hasznos a közlekedőknek. Ezeknek is köszönhetően a Kondón nem nagyon hirdetnek eladó ingatlant. Ha akadt is néha egy-kettő, az Fajder Gábor tapasztalata szerint gyorsan elkel. A kisebbség sem okoz problémát Kondón, mivel kevesen vannak. A település közel van a környező városokhoz, de a zsákfalu jellegnek köszönhetően mégis csendes, nyugalmas, természetközeli életet tesz lehetővé az embereknek, akik értékelik is az adottságokat.
Sok hasonló, csereháti, zempléni kistelepüléssel ellentétben a polgármester büszkén mondta, hogy Kondó nem öregedett el, hanem egészséges a „korfája”, minden korcsoport, így a fiatalok is képviseltetik benne magukat. A Fajder Gábor érezhető elégedettséggel a hangjában mondta, hogy beszélgetésünk időpontjában éppen hatan várandósak a településen, ami nem rossz. Elég csak arra gondolni, hogy összesen annyian laknak a faluban, mint két nagyobb, kertes házas miskolci utcában… A fiatal családok segítésére óvoda is működik a faluban, ami manapság nem kis dolognak számít. A Miskolc- Sajószentpéter – Kazincbarcika háromszögben dolgoznak és itt, Kondón élnek az emberek.
Mivel már cirka fél évszázada bezárt az utolsó helyi bánya, Lyukóra is két évtizede lakat került azt gondolná a laikus, hogy a bányász hagyományok, kultúra is visszaszorult, eltűnt a faluból, mint annyi más településen. Legfeljebb bányász napkor összejön a kocsmában néhány öreg nosztalgiázni… Nos, a nosztalgián túl más is van. Akkora töltet, hogy a jövő egy részét is erre építik! Meg is lepődtem, amikor Fajder Gábor (2010-től képviselő, 2014-től polgármester) elkezdte sorolni a dolgokat.
-Rég óta gyűjtöm a bányász eszközöket, meg ami kötődik hozzá a faluban. Egy uniós turisztikai pályázatot nyertünk a hegyen túli Mályinkával közösen, összesen 480 millió forint, amiből 400 a miénk, 80 pedig Mályinkáé. Ennek keretében létrejön egy bányász emlékház. Folyamatban van a beruházás. A berendezés a Herman Ottó Múzeum kutatásai alapján valósul meg. Egy másik épület esetében pedig az év végén vagy 2025-eben indul meg a beruházás. Lesz csűr, terasz, a bányász hagyományokra alapozó játékok. Egy bányász értéktár honlapot is létrehozunk. Megmaradt a Kossuth tanbánya lejárata. Fotók alapján helyreállítják olyanra, mint egykoron volt. Olyan négy méter mélyre be lehet majd menni. Szeretnénk, ha nem merülne feledésbe a bányászat, mert nem akarjuk elengedni. Amikor ide jönnek mondjuk idősek napjára idegenek, meg szoktak lepődni, mikor látják, hogy felállva elénekeljük a bányász himnuszt, ami már csak nagyon kevés helyen szokás. Ragaszkodunk a múltunkhoz, hagyományainkhoz. Ráadásul a turisztikai beruházás belépődíjas lesz, tehát bevételt is fog képezni (személyes megjegyzésem, hogy magyar, vidéki viszonyok közt túl sokast ne várjanak ebből).
A hogyan továbbra egy másik példát is mond a polgármester: helyi iparterület előkészítésére is nyertek nettó 201 millió forintot. Büszkén mondta, hogy ez nem a klasszikus ipari park lesz, vagyis a terület előkészítése a beruházónak útépítés és a közmű csatlakozási pontok a telekhatáron. Ettől több lesz! Három darab csarnok is épül, amelyet majd ki lehet bérelni. A polgármester biztos benne, hogy megvalósul, mivel az elnyert pénz elég a projekt megvalósításához, a beruházás pedig már engedélyes tervvel rendelkezik. „Nem csak a dicsőségtábla lesz kirakva”- jegyezte meg a polgármester. Ilyen kis település esetén pedig komoly lehetőségnek számít ekkora ipari terület létrehozása.
Persze az sem mindegy – látjuk jól az ország számos településén, így például a Miskolc közeli Alsózsolca esetében is, hogy a lakosok nem minden beruházási ötletnek örülnek, sőt vannak amelyek letelepítése ellen is tiltakoznak. Nyilván ez a lehetőség megfordult a polgármester fejében is. – A lakosokat megnyugtattam, hogy nem por- és zajszennyezéssel járó tevékenységet akarunk letelepíteni. Mivel közel van Miskolc és más városok is, a benzinkút is itt van a szomszédban lehetne autó szerviz is – mondja sokat sejtetően. Az azonban nem derült ki, hogy ez csak egy elvi lehetőség vagy már tárgyalnak róla esetleges befektetővel.
Ami biztos, hogy a falu nyugalmára vigyázni fognak a továbbiakban is. Tehát olyan beruházó jöhet, aki ezt nem zavarja meg tevékenysége során. Nem akarják feladni az egykori elmaradottságból származó helyzeti előnyt. A polgármester visszatért a turizmushoz. A projektek megvalósíthatóak. Azonban nem szeretnének tömegturizmust. Az jöjjön, akinek ez a nyugodtság, természetközeliség tetszik, értékeli. Van játszótér a faluban a gyerekeknek és a vezető reményei szerint lesz nagyobbaknak ( tinédzsereknek, fiatal felnőtteknek) is, amelyen ennek megfelelően felnőtt játékokat építenek majd. A közbeszerzés és a kivitelezés még hátra van. Mint a polgármester megjegyezte ez a projekt rázósabb része, de az elnyert pályázatokból megvalósítható.
Az elmondottakból kiderült, hogy Kondó ápolja a múltat, sőt próbálja a hagyományokra építeni a jövőt. Rendelkezik több sikeresen elnyert pályázati támogatással, amelyekből egyrészt a turizmust, másrészt a hagyományos ipart kívánják helyben fejleszteni. Pár száz lakosú borsodi település esetében ez nem is olyan kis dolog. Természetesen sikerről akkor beszélhetünk, ha a terveket meg is tudják valósítani. Ebben az esetbe elmondhatjuk, hogy Kondónak nem csak jeles múltja, hanem világos jövőképe, fejlődési irányai is vannak. Az elmondottak alapján a feltételekkel, az elnyert támogatásokkal rendelkeznek ehhez.
Kondó számokban
A népszámlálásoknak köszönhetően pontosan számon tudjuk követni egy-egy település, a megyék és az ország változásait. A legutóbbi népszámlálást a koronavírus járvány miatt csúszással, 2022-ben tartották. Az ekkor készített felmérés szerint Kondó lakossága 515 fő volt (255 férfi és 260 nő, tehát a nemek közti arány majdnem teljesen azonos, mindössze 1 százalékkal több a nő), ami a 2011-es felmérésnél 15,7 százalékkal kevesebb. Ami érzékeny csökkenés, viszont a település korfája magyar viszonyok közt, pláne kistelepüléseket figyelembe véve nem rossz: 13,2 % tartozott a 0-14 évesek, 67,8 százalék a 15- 64 évesek és 19 százalék a 65 éven felüliek közé. Mindezt úgy, hogy a nagycsaládos, rendszerint több gyermekes cigány kisebbség gyakorlatilag nincs jelen a faluban.
A nemzetiségi arány a következő: a lakosság 93,2%-a vallotta magát magyarnak, 0,4% cigánynak, 0,2% németnek, 1,4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (6,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 9,5% volt római katolikus, 41,2% református, 2,9% görög katolikus, 2,1% egyéb keresztény, 8% felekezeten kívüli (33% nem válaszolt). Tehát Kondón is megfigyelhető a nagyvárosokban már egy évtizeddel korábban is tapasztalt vallásvesztés, elvilágiasodás, illetve a kérdést magánügynek tekintik egyre többen. Ennek ellenére megfigyelhető, hogy a lakosság meghatározó része református hátterű a településen, még az országosan többségben lévő római katolikusok itt szerény, de még érzékelhető kisebbségben vannak.
A lakásállományt is felmérték, ez alapján kiderült, hogy 11 év alatt gyakorlatilag nem változott, 213 darab található a faluban (-4 db, az az 1,8 százalékos a csökkenés), a minőségi változásról, lakásfelújításról, modernizálásról viszont nem találtunk adatokat.
A mi mennyi mindig érdekes kérdés. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy Kondó adatai nagyjából megfelelnek a szomszédos, borsodi viazonyok közt a jobb módú települések közé tartozó Kazincbarcikáénak. Ez is eredmény, nem is kicsi.
Ha két-három év múlva ellátogatnak a településre kiderül, hogy mit sikerült megvalósítani a most felvázolt célok közül.
-Csontos László-
