Nemrég tartotta kiállítását az Izsó Miklós Képzőművészeti Kör. A kiállítás megnyitására Hadobás Sándort helytörténészt kérték fel, aki Izsó Miklós életélnek kutatója, az Izsó hagyaték ápolásának kiemelkedő személyisége. A kiállításon elmondott köszöntőjét tesszük közzé.
“ Tisztelt Hallgatóim! Kedves Tárlatlátogatók és Alkotók!
Az 1954-ben várossá lett Kazincbarcika lakossága a vegyiművek építésének és működésének köszönhetően folyamatosan növekedett. Főként fiatalok települtek be, akik közül szabad idejükben sokan hódoltak különböző képzőművészeti tevékenységnek. Egy idő után igény mutatkozott arra, hogy munkájukat valamilyen módon össze kellene fogni, segíteni, koordinálni, és szakszerű irányítás mellett lehetőséget biztosítani számukra a fejlődésre és a közönség előtti bemutatkozásra. Így született meg 1958-ban a képzőművészeti kör, melynek tagjai dekoratőrök, műszakiak, rajztanárok és munkások voltak. Első vezetője Ivák Lajos, a vegyiművek grafikusa lett. Őt Palcsó Dezső, országos hírű festőművész, a nagybányai iskola képviselője, Ferenczy Károly tanítványa követte, aki 1923 és 1956 között a közeli Sajókazán volt rajztanár. Otthonuk eleinte gyakran változott: a vegyiművekből indultak, majd általános iskolában, gimnáziumban, a Radnóti Műv. Házban tevékenykedtek, végül 1970-től az akkor létrejött Egressy Béni Művelődési Központ csoportjaként működnek mind a mai napig. Első sikereiket 1963-ban érték el, amikor Veszprémben, a vegyipari dolgozók képzőművészeti kiállításán díjakat nyertek.
Ahogy gyakran előfordul, kezdeti lelkesedés az 1960-as évek közepére alábbhagyott, ezért a kört 1965-ben újjá kellett szervezni. Ezt a feladatot Szerdahelyi Sándor festőművész, rajzpedagógus végezte el, aki ezután 43 évig állt a csoport élén. Vezetésével országos hírnevet szereztek maguknak, sorra nyerték az elismeréseket: háromszor hódították el a Kiváló Együttes címet, többször kaptak nívódíjat, közönségdíjat, tagjai pedig különböző kiállításokon részesültek díjazásban. Itthon és külföldön számos alkalommal mutatták be munkáikat kiscsoportos, csoportos vagy egyéni tárlatokon.
2008-tól, immár 17 esztendeje, ifjú Bacsó István tanár úr, festőművész áll a kör élén. Töretlenül haladnak a megkezdett úton, miközben alkalmazkodnak a változó világ kihívásaihoz. A vezetés folyamatossága, állandósága nagyban hozzájárult a sikeres tevékenységhez. Mottójuk lehetne Pablo Picasso híres mondása: „A művészet lemossa a lélekről a mindennapok porát.”
A kritikusok szerint a körben született alkotásokat sokszínűség és változatosság jellemzi. Együtt, egymás mellett él sokféle stílustörekvés. A tagok lehetőséget kapnak arra, hogy a közösségben is önmagukat adják.
A kör céljai a kezdetektől fogva változatlanok: a vizuális nevelés, a művészi tevékenység és a műalkotások megismertetése és megszerettetése, a tehetség kibontakoztatása, a felsőfokú művészeti képzésre való felkészítés stb.
Az amatőr művészeti mozgalommal foglalkozó szakemberek szerint hazánkban mintegy harminc, a kazincbarcikaihoz mérhető csoport működik, melyek közül az Izsó Miklós Képzőművészeti Kör folyamatosan a legjobb tíz között található. Fennállásának 67 éve alatt sok tehetséget nevelt. Jóval több, mint 2000 tagja volt, akik számára életre szóló élményt jelentett a szakköri munka. Legalább 150-re tehető azoknak a volt csoporttagoknak a száma, akik valamelyik művészeti ággal kapcsolatos hivatást választottak. Van közöttük például grafikus, iparművész, rajztanár, festőművész, rajzfilmes, művészettörténész stb.
Az addig „névtelen” kör 1970-ben vette fel hagyománytiszteletből Izsó Miklós szobrászművész nevét, aki a közeli Disznóshorváton, a mai Izsófalván született. Már a puszta névviseléssel is hozzájárulnak a nagy alkotó emlékének ébren tartásához, akinek méltó örökösei.
A kör munkásságának különösen az 1965. évi újjáalakulás óta nagy sajtóvisszhangja van. Kiállításaikról rendszeresen beszámolt az Észak-Magyar-ország, a Déli Hírlap, a Borsodi Vegyész, a Népművelés és más lapok. Egyes tagjaival is készültek riportok, melyek betekintést engedtek az alkotás folyamatába. Mindezek alapján jól dokumentálható a kör története. Újabban az interneten is sok tudósítás, fotó és mozgókép található róluk.
1965-től minden esztendőben közös kiállításon adnak számot az abban az évben végzett munkájukról. Az idei tárlat tehát jubileumi esemény is: a hatvanadik alkalommal kerül megrendezésre. Évtizedek óta ez a város egyik legfontosabb kulturális rendezvénye. A kazincbarcikaiak büszkék a csoportra és tevékenységére, bemutatkozásaik mindig sok látogatót vonzanak. Az éves kiállításokról szóló tudósítások kiemelik, hogy a sok alkotó, valamint az eltérő műfajok és stílusok ellenére a tárlatok egységes összbenyomást keltenek, ami ezúttal is elmondható. Ebben nagy szerepe lehet az előzetes zsűrizésnek, amit a múltban olyan kiváló művészek végeztek, mint például Feledy Gyula és Seres János.
Az idei tárlaton 43 tablón 24 alkotó művét tekinthetik meg a látogatók. Közülük tizenhárman a mai, tizenegyen pedig a régi tagságot képviselik. Azt szokták mondani, hogy a művek önmagukért beszélnek, ezért eltekintek attól, hogy a most bemutatott anyagról szóljak. Kérem, tekintsék meg a kiállítást, s ha van rá lehetőség, beszélgessenek el az alkotókkal, és vigyék hírét e szívet melengető eseménynek.
A csoportnak és valamennyi tagjának örömteli alkotómunkát és további sikereket kívánva köszönöm megtisztelő figyelmüket!”
