Ismét egy érdekes összejövetelre várták az Újkazinci Baráti Kör tagjait. Gyukovicsné Csilla meseterapeuta kalauzolásával utaztak a mesék hatalmas világában. Mint ahogyan a meghívó üzente, „nagy hatalma van a mesének, elűzi az unalmat, az egykedvűséget, a csüggedést, felserkenti az erőtleneket, lecsillapítja a nyugtalanokat, s mindenre megadja a választ, még arra is, amit senki meg nem kérdezett”.
A mese valóban meghatározó az ember életében. A mai nagyszülők a televízió helyet kukoricafosztáskor, szüretkor, vagy a fonóban hallgathatták a meséket szüleik, nagyszüleik számából. Mindenki úgy emlékezett erre, mint a varázslatos együttlétekre. Sajnos mára kifogyóban van a szóban történő mesélés, aminek káros hatásai tetten érhetők.
Az interaktív foglalkozáson vallóban a mese világában utazhattak a jelenlévők, hiszen a meseterapeuta varázslatra invitálása után egy gyönyörű mese köré építette a föl a foglalkozást. Bejárták a varázslatos helyeket, a Nap csillogó birodalmát, míg elértek a Fekete-tenger 77. szigetére.
A mese klasszikus elemein keresztül értelmezték a világot, az emberi tulajdonságot.
Talán nem meglepő módon rendkívül aktívak voltak a nagyszülők. Ők még a mesék világában nőttek fel, s ma is szívesen mesélnek az unokáknak.
Igen, a mese fontos dolog, izgalmas, érdeklődést vált ki a gyermekekben, fejleszti fantáziájukat, szókincsüket, gondolkodásukat. S még lehetne sorolni, hogy mi mindenre jó is a mesék világában utazni.
Sajnos ma egyre inkább a „bádog ember” köti le a gyerekeket, a szülői mesék háttérbe szorulnak, Hatalmas veszteség ez a gyermekeknek, a gyermekek fejlődésének.
Jó volt megint gyermeknek lenni!
-rj-
